Amikor a végrendelet kevés - Utódlásmenedzsment a gyakorlatban
Tetszett a cikk? Ezek is érdekelhetik
Ha túllépett a piac az iráni konfliktuson, mi mozgatja most az árfolyamokat?
Miért nem mozdulnak az olajipari részvények, miközben az iráni konfliktus továbbra sem oldódott meg? Mi hozta az amerikai fordulatot, hogyan került kilátásba kamatvágás helyett kamatemelés? És meddig gyengülhet a japán jen? Az OTP Global Markets legfrissebb részében szóba került a Hormuzi-szoros hatásának gyengülése, Kevin Warsh és a Fed inflációs dilemmája, az amerikai adósságfinanszírozás átrendeződése, a bankszektor csendes menetelése, valamint a SpaceX megtorpanó lendülete is.
Befektetési Kitekintő: Mi várható 2026 harmadik negyedévében?
Mire számíthatunk a következő három hónapban a pénz- és tőkepiacokon? Milyen piacbefolyásoló tendenciákra és eseményekre érdemes odafigyelni befektetői szemmel?
Történelmi örökségünkből adódóan, mostanában egyre több család és cégtulajdonos szembesül a generációváltással. A jogi és adózási kérdéseken túl, még mire kell gondolnia az érintett vagyon megteremtőjének és az örököseinek? Mikor nem elég egy végrendelet?
Erről beszélgetett Bozsogi Tamás, az OTP Private Banking vezetője, dr. Illés István, az Apelso partnere és igazgatósági tagja, illetve Gede Balázs, a Millásreggeli műsorvezetője.
A vodcast főcíme megjelenik, egy zöld háttéren az OTP Global Markets logója látható a balfelső sarokban, illetve bekúszik az epizód címe is: Amikor a végrendelet kevés - Utódlásmenedzsment a gyakorlatban
A podcaststúdióban 3 ember ül egy téglalap alakú asztal körül, elegánsan öltözve. Az asztalon 3 bögre van, illetve minden megszólaló előtt egy-egy mikrofon. A háttérben egy TV, amelyen az OTP Global Markets logója látható.
Műsorvezető: Köszöntöm nagy szeretettel az OTP Global Markets nézőit, hallgatóit. Ismét generációváltás a témánk, megint ez kerül terítékre ebben az epizódban. Nem véletlenül, pillanatokon belül kiderítjük, hogy miért beszélgetünk erről a témáról időről időre, miért bukkan ez fel itt a Podcast sorozatban. Beszélgetőpartnerem Bozsoki Tamás, az OTP Private Banking vezetője és dr. Illés István, az Apelso partnere és igazgatósági tagja. Én Gede Balázs vagyok, köszöntelek titeket. Kezdjük egy kicsit veled, István, mert Tamás, ő régi motoros a Podcast sorozatban, szerintem a hallgatók, nézők nagyon jól ismerik, de miért pont veled beszélgetek, miért te kerültél Tamás mellé ebben a témában most?
Dr. Illés István: Az Apelsóval mi úgynevezett wells management szolgáltatók vagyunk, tehát mi a teljes családi vagyont fogjuk át, nem csak befektetési oldalról, hanem vagyontervezési, és így generációváltási utódlástervezési oldalról. Feltételezem, hogy ezért is kaptam a meghívót a mai Podcastba.
Műsorvezető: Igen, gyanítható, hogy így már minden tiszta. Tamás, ez körülbelül a harmadik alkalom, hogy beszélgetünk, úgyhogy szerintem már van egy jó íve ennek a beszélgetéssorozatnak, vagy van egy múltja ahhoz, hogy megnézzük, hogy saját ügyfélkörben mi a tapasztalat, illetve a hozzátok beérkező érdeklődők tekintetében mi a tapasztalat, mennyiben nem akarok nagyképű lenni, hogy értük el a célunkat ezzel az edukációval, de mennyire jut el az érintettekhez az, hogy vannak ezek a szolgáltatások, hogy ezek megoldást adhatnak a problémáikra, mit láttok, milyen tendenciákat?
Bozsogi Tamás: Az a kérdés, hogy mi mennyire élünk buborékban, tehát mi ebben látunk előrelépést, ez nem biztos, hogy reprezentatív megélése az, hogy mondjuk az átlagemberek szintjére, vagy akár a potenciális ügyfélkörünk szintjére ez mennyire jut le. Azért poroljuk le azért ezt a témát időről időre, egyrészt azért változik a környezet, van előrelépés szerintem ebben az utódlásmenedzsment generációváltás témában, tehát hogy egyre több a jó példa, tehát vannak már nagyon komoly példaképek. A velem szembejövő médiatartalomban azért ez hangsúlyos, de ez lehet, hogy a buborékból fakad, meg az algoritmusok viccelnek meg engem, hogy valamiért csak ilyeneket küldenek. Ezt így függetlenül nem tudom megítélni, de az elmúlt pár évben azért akár ilyen nem várt helyről is kapott ez reklámot, gondolok itt csak még az éven belül kétszeri bizalmi vagyonkezelési jogszabály változásra, azért annál jobb reklámot nehéz volt csinálni ennek a konstrukciónak, még ha nem is feltétlen ez volt a célja. Tehát így belekerült a mainstream médiába, meg hát nyilvánvalóan látjuk, hogy az ügyfélkör egy része ezen már túl is esett, érthető okokból, tehát nem mindenki 30 éves volt a rendszerváltás idején. Egyszerűen ez a kényszerűség és megoldandó helyzet, ez itt van velünk, és most már azért pörög át a vagyonos réteg abban, hogy már nem feltétlenül az első generáció birtokolja, vagy kezeli, mert sok esetben azért már ezt is látjuk, és ebben is abszolút van előrelépés, hogy időben előrébb került az, amikor egy esetleges generációváltás lezajlik egy családban, és nem feltétlenül már az utolsó pillanatban is kényszerből zajlik, hanem ez adott esetben már jól előkészítve, nagyon tudatosan rákészülve, jól menedzselt formába, abszolút jó példákkal elöljárva látunk ilyet.
Műsorvezető: Ez nagyon jó, hogy ezt mondod, mert nagyon sokszor ez bukkan fel ennek a téma kapcsán, amikor beszélgetnek erről szakértők, újságírók, bárki, hogy ugye itt a speciális helyzetet az adja, és ezért kerül talán többször terítékre a téma, hogy itt van egy ilyenfajta koncentráltság a rendszerváltás kapcsán létrejött rengeteg vállalkozás miatt. Nem kéne ennek akkora csodának lenni, hogy a nyugaton és más országokban ezek rendre folyamatosan zajlanak, történnek ezek a generációváltó utódlásmenedzsment kérdések, csak itt ebben, és nem csak az országban, hanem a régióban nyilván, ez a koncentráltság adja azt a dinamikát, vagy azt a fajta jelenséget, hogy egy kicsit gyakrabban beszélünk róla, mert hogy most vannak sokan, relatíve sokan a generációváltók.
dr. Illés István: Igen, én ezt egy nagyon picit egyébként ki is emelném, mint régiós sajátosság, ugyanis azért a legtöbb nyugat-európai országban fejlett piacgazdaságban nem volt meg az a mesterséges cezúra, amit nálunk a szocializmus jelentett. Tehát ugye ez nem csak a társadalmi berendezkedésnek az átalakítása, hanem pont most a biológiai folyamatok miatt hozott egy olyan társadalmi jelenséget, hogy akik a vagyonos családi vállalkozás, tulajdonos réteg, ők közül ugye nagyon sokan a rendszerváltáskor szerezték a vagyonukat, és hát természetszerűleg ők most egyszerre mennek nyugdíjba. Nagyjából egy időpontban következik be a generációváltás, halálesetek, stb. És így az ország gazdasági, társadalmi szinten egyszerre szembesül a generációváltás kérdéskörével. Nyilván ez ugye egy sokkal hirtelenebb, vagy egy sokkal keményebb szembesülést jelent, mint ami egy szolidabb átmenet esetén lett volna, ahol folyamatos gyakorlatilag a cserélődés. Tehát erre most társadalmi szinten is kell gyakorlatilag választ adni.
Műsorvezető: Világos, ebből a koncentráltságból az is fakad, hogy van egy kicsit egy ilyen újdonság jellege, de hogyha jól mögé nézünk a dolgoknak, azért van itt egy ilyen történelmi múlt vagy háttér, ami már jelen volt, nem tudom, pár száz évvel ezelőtt is Magyarországon.
dr. Illés István: Abszolút, abszolút, tehát ugye tőlünk nyugatabbra, ennek ugye mekkora kultúrája van, az angolszász területen a trustok azok nagyjából 700 éve működnek, róluk mintáztuk a mi bizalmi vagyonkezelés intézményünket, a német nyelvterületen pedig a családi alapítványoknak a modellje terjedt el, az is jó pár száz éves történelemre vezethet vissza, és ez az, ami, vagy ez az a két intézmény, ami átszivárgott Magyarországra az elmúlt nagyjából 10 évben, 10-11 évben, tehát ebből is látszik az egésznek az újdonsága, de azt viszont, ahogy te is említetted, nagyon sokan elfelejtik, érthető okokból, mert nincs kontinuitás, hogy valójában a régi magyar jogunkban, illetve a régi magyar társadalmi, gazdasági berendezkedésben ez élő történet volt az arisztokrata családoknál, nemesi családoknál a vagyonátörökítésnek a kérdésköre, tehát bevett gyakorlat volt a végrendeleteknek az írása jó pár száz évvel ezelőtt is, sőt, valójában a bizalmi vagyonkezelés sem feltétlenül egy teljes új, ahogy csúnyán szokták mondani, új nóvum, hiszen hitbizomány néven volt a régi magyar jognak egy jogintézménye, ami gyakorlatilag úgy működött, mint a bizalmi vagyonkezelés, tehát családi, nemesi vagyont be lehetett rakni egy ilyen hitbizományi konstrukcióba, és abban több száz évre, vagy jó pár generációra előre meg lehetett határozni az öröklési rendet úgy, hogy a vagyontömeg az egyben maradjon. Nagyon jó példa az Esterházy családnak volt például jó pár ilyen hitbizományi konstrukciója, ami több száz éven keresztül állt fent és működött, és hát hogyhogy nem a második világháború és utána a szocialista államberendezkedés az gyakorlatilag eltörölte ezt az egész korábbi rendszert.
Műsorvezető: Visszatérve az ismertséghez, ugye említette Tamás, hogy már vannak olyanok, akik mondjuk a rendszerváltáskor már középkorúak voltak, ők egy 10-15 évig üzemeltették a családi bizniszt, és már túl vannak egy ilyen generációváltó utódlás menedzsment dolgon, ők már nyilván szereztek egy jártasságot, de alapvetően mennyire ismerik az érintettek ezeket a fajta szolgáltatásokat és lehetőségeket. Erről mit lehet tudni?
Bozsogi Tamás: Hát ebben nagy a szórás, mint általában mindenben. Tehát van, aki tényleg külprofi módon, már kész struktúrával, nagyon tudatosan.
Műsorvezető: Szinte levizsgálja, hogy mit akar.
Bozsogi Tamás: Úgy érkezik, hogy képben van, látszik, hogy fölkészültek, látszik, hogy ezt otthon végigbeszélték, ez az egyik véglet, és hát valóban a másik véglet, ahol ez még így témaként sem merült föl, és akkor ott teljesen nulláról indulunk, hogy akkor egyáltalán. Egyébként a magyar jogi konstrukciók, a szolgáltatási lehetőségek, a piaci lefedettség, a tőkepiac fejlettsége, tehát az régión belül is egy nagyon jó hátteret ad, tehát hogy így az OTP csoporton belül azért van némi rálátásunk a környező országokra, azon belül ez egy kifejezetten széleskörű lehetőséget ad, és ugye adójogilag is egy kicsit inszentivizálta mondjuk a bizalmi vagyonkezelés része ennek, hogyha már eljutunk egy tényleges konstrukcióig, és nem csak úgy általánosságban beszélünk a generációváltásról, meg a vagyonátörökítésről, de hogy sokszor az alapoknál kell kezdeni. Tehát hogyha nem csinálunk semmit, akkor sem tiszta, hogy akkor mi fog történni, mert valami fog történni. És azért ott alapvető hiányosságok is vannak még a rendszerben a tekintetben, hogy akkor egy normál öröklés mondjuk hogy fut le, ott milyen kockázatok jöhetnek elő, milyen buktatók vannak, a canoi húsba vágó likviditási válságtól kezdve nagyon sok minden előfordulhat, hogyha ez így teljesen menedzseletlenül marad, és tényleg így nem foglalkoztunk vele, nem voltunk tudatosak, nem tettük ki otthon az asztalra, nem beszéltük át, vagy átbeszéltük, nem jutottunk egyezségre időben. Ez mind hozhat olyan helyzeteket, hogy egy elhúzódó hagyatéki tárgyalás, vagy akármi, az akár teljesen ellehetetleníthet egy családot, egy vállalkozást, tehát az a vagyontömeg, amit egy élet munkájával valaki összerakott, vagy egy család, vagy több család összetett, és tényleg már élvezni kellene, az így hirtelen akár nagyon komoly veszélybe is kerülhet, hogyha ez így rendezett.
Műsorvezető: Gondolom, az edukációnak azért komoly szerepe van, nem véletlenül beszélgetünk mi is ennyiszer és ennyit erről a témáról. El tudom képzelni, hogy sokan abba a helyzetbe belekényelmesednek, hogy hát majd megörököljük azt a vagyont, vagy azt a céget, vagy azt a bármit, tehát nincs itt nagyon különösebben tennivaló, teljesen tiszta, hogy ki milyen rokoni viszonyban van mondjuk a vagyont létrehozó, vagy a céget üzemeltető idősebb családtaggal, és akkor ezzel letudják.
dr. Illés István: Mondok is egy konkrét példát, ami nagy meglepetést szokott néha az ügyfeleknél okozni, és nagyon jó példa arra, hogy miért kell néha foglalkozni a kérdéssel, mert valóban egy generációváltás, főleg egy családi öröklésnél általában jó a törvényes öröklés. De tipikus példa, hogyha van előző házasság, onnan is van egy vagy több gyerek, meg van egy aktuális házasság, és onnan van egy vagy több gyerek. Teljesen tipikus elvárás szokott ilyenkor az lenni, hogyha meghalok, akkor minden gyermekem ugyanannyit kapjon. De ha ezt erre nem hozok létre, és most szándékosan nem a bizalmi vagyonkezelést emelem ki, mert szerintem pont az adó és egyéb oldalakról a bizalmi vagyonkezelés az egyik nagyon jól exponált terület. Tök jó erre az esetre is, de például itt egy végrendelet is lehet, hogy elégséges, a másik oldalról szükséges is, hiszen ha simán törvényes öröklésre bízom, illetve figyelembe veszem a házassági vagyonjogi szabályokat is, akkor a legritkább esetben lesz ilyenkor egyenlőség a gyerekek között. Tipikusan az szokott lenni, hogy az új házastárs, ő is örököl egy gyermekrészt, majd ha ő meghal, akkor nyilvánvalóan az ő gyermekei között fog felosztódni az a gyermekrész, amit tőlem megörökölt, és az én előző házasságomból fakadó gyermekem abból ő nem fog kapni. Tehát a nap végén, hogyha minden házastárs kikerül, vagy a házastársak kikerülnek a képből, akkor bizony a gyerekeknél nem egy arányos, vagy nem egy azonos arányú vagyonfelosztás fog megtörténni. Ez végrendeletben például nagyon jól kezelhető, meg más eszközökkel is, de erről viszonylag kevesen tudnak. Arról is kevesen tudnak, ez meg az ilyen nemzetközi létből szokott fakadni, hogy az öröklési jogunk régen úgy szólt, hogy állampolgárság alapú. Tehát ha én magyar állampolgár voltam, elhaláloztam, akkor a magyar jog szerint osztották fel az örökséget a leszármazóim közül. Ezt nagyjából 12-13 évvel ezelőtt egy európai uniós rendelet megváltoztatta egész EU szinten, és most már a szokásos tartózkodási hely joga az irányadó. Tehát ha mondjuk nagyon szeretem a horvátországi nyaralómat, és mondjuk 190 napot töltök ott, és nincsen ezzel ellentétes tartalom a végrendeletem, akkor lehet, hogy az fog minősülni a szokásos tartózkodási helyemnek, és az örököseim a horvát jog alapján fognak vitatkozni egymással. Apró finomság, de néha nagyon-nagyon nem várt következményei tudnak lenni.
Műsorvezető: Tehát akkor minden ezzel kezdődik, ezt kell felmérni ugye, amikor elkezdődik egy ilyen processzus.
Bozsogi Tamás: Hát így van, ugye most mi bankként ugye ebben nem feltétlenül tudunk tanácsadást nyújtani, sőt biztosan nem tudunk tanácsadást nyújtani öröklési jogba, meg egyebekbe, de a mi feladatunk annyi, hogy ott a lámpákat felgyújtsuk az ügyfél fejébe, hogy ezzel lehet, hogy foglalkozni kell, ez lehet, hogy nem tiszta, ezt nem lehet elég korán kezdeni. Ugye valamiért itthon nyilván abból fakadóan, hogy ennek nincs meg a több száz éves hagyománya, hogy akkor a vagyont hogyan kezeljük generációról generációra, emiatt egy erősen tabusított téma is, ugye mi foglalkoztunk ennek így a szakembereket bevonva ebbe a podcastbe, így a pszichológiai, meg ilyen generációs leágazásaival, tehát ez erősen tabusított téma, azt látjuk, hogy ez akkor tud jól működni, hogyha ott azért van intenzív kommunikáció az érintettek között. Tehát az előző generáció, a következő generáció között jellemzően, amiket jó példának látunk, ott azért nagyon sok esetben ez egy sokéves folyamat, tehát ez nem úgy lesz, hogy hétfőn fölkelek, hogy ezt most elrendezzük, és péntekig ott egy zárt struktúrával kijövök valami jogi irodából, ahol ezt így rendbe rakták, mert hogy ennek megvan a maga gyászfolyamata, ott föl kell készülni. Tehát ahhoz, hogy ez jó legyen, ott mindenkinek föl kell készülni annak, aki belekerül abba a szerepbe, amit esetleg nem is akart annyira, ott azt tisztázni, hogy akarja, nem akarja, alkalmas, nem alkalmas. Hogy tudjuk ezt jól menedzselni, hogy tudja az előző generáció elengedni. Ugye ez egy ilyen, a vagyonról most általában az a lecsapódás, hogy akkor az pénzügyi elemekből áll, ingatlanokból áll, valami reáliákból áll a vagyonelem, de hát ez sokszor a saját énképünknek egy leképeződése, vagy egy gyerek minősítés így a fejekben, és azt azért, ahogy ennek a valós gyerekeinket is nehezen engedjük el, nehezen eresztjük ki, szeretnénk gondoskodni, biztonságban tudni, ugyanez adott esetben a vagyonelemekre is igaz lehet.
dr. Illés István: Pláne a cégre.
Műsorvezető: Pláne a cégre, igen, ezt jó, hogy felhozzuk. Ugye már korábban ez volt témánk, beszélgettünk erről, hogy nálunk a vállalkozások úgy indultak zömében, sőt, hát az indulás szinte majdnem teljes egészében menet közben aztán változhatott a helyzet, hogy ezek ilyen one-man show-k voltak. Volt a vállalkozó, aki csinált mindent és épített föl. Ez nagyon sokszor így is maradt.
dr. Illés István: Most is így működik.
Műsorvezető: Sok most is így működik, ugye ritkábban már menedzsmentet tudnak építeni, be tudnak hozni külső vezetőket, de ez az egyszemélyesség, ez nemcsak a működésben, hanem nyilván itt az általános iskolában is.
Bozsogi Tamás: Ugye ezért idő, mert hogy egy egyszemélyes céget el lehet adni, de hát az aszerint lesz értékelve, vagy darabonként, vagy nem tudom éppen szétszedve, tényleg akkor lesz alánézve, hogy akkor mit ér, és a cégérték az lehet, hogy nullás vagy negatív pont amiatt, hogy igazából egy emberen múlik az egész, és ha ő kikerül, akkor nyilván az értéket jelentősen rombolja, tehát már csak emiatt is, hogyha valaki ilyenben gondolkodik, akkor az egy több éves folyamat. Akár az új generációt bevonni, hogy ő ott képbe kerüljön azokat a szokásjog alapú, nem formalizált folyamatokat átlássa és magáévá tegye, vagy át legyen alakítva úgy, hogy az mondjuk piacképes legyen. Tehát ezzel rengeteg idő és feladat van, azért ezt el kell kezdeni időben. És ezt jó kommunikálni, és ami fontos, hogy az a generáció, aki ezt átadja, őneki valamit kell kezdeni a saját felszabadult szabadidejével, a saját énképével, mert hogy hát ő volt egyben az a vállalkozás is, vagy ő volt valaki abban a vállalkozásban, hogyha meg nem feltétlenül one-man show-ként indult, és ezt le kell kezelni. Ez úgy tud jól működni, és valamiért ugye erről is beszéltünk korábban, hogy Magyarországon eleve nagyon sok mindent ilyen negatív szemüvegen keresztül nézünk és kommunikálunk, és a magyar nyelvben is ilyen negatív dolgok vannak, hogy az egy jó megközelítés lehet, hogy ez nem egy probléma, ez nem egy megoldandó, vagy ez megoldandó helyzet, de nem probléma, és valahogy a pozitív végét megfogni, hogy akkor van az élet gyümölcse, amit most esetleg le lehet szüretelni, és helyette nem kényszermegoldásban gondolkodni, hogy majd mit fogok csinálni a felszabadult 12 órámmal, vagy akármennyivel, hanem ott azt érdemes feladatokkal megtölteni, és valahogy így a félig üres, félig teli pohárból a teli részre koncentrálni, mert ez megkönnyíti mindenkit, és ott arról kanyarodtunk le, hogy jellemzően a jó példáknál az van, hogy itt azért hosszú kommunikáció, nyílt kommunikáció, szakember bevonásával jellemzően akkor szokott jól működni, vagy ami jól sikerült, ott jellemzően az érintettek ezekről nyilatkoztak, hogy akár gazdasági szakembert, nyilván jogi kell hozzá, de coach, pszichológus, terapeuta, most mindenkinek az értékrendje.
Műsorvezető: És mindig tudjátok koordinálni, vagy csak tanácsot adtok?
Bozsogi Tamás: Mi abban tudunk segíteni.
Műsorvezető: Mert ti vagytok a frontvonalban, akik ezzel foglalkoznak. Tehát most, ahogy elmondod, nekem az jön le, hogy itt egy nagyon finom kommunikáció kell, kicsit néha kesztyűs kézzel bánna az ügyféllel, hogy nehogy félreértsen szavakat, gondolatokat, megoldásokat, empatikus készség, belehelyezkedni az ő állapotába, hát azért ez egy komoly kihívás.
Bozsogi Tamás: Ez egy érzékeny téma.
Műsorvezető: A pénzügyi, meg a jogi.
dr. Illés István: Hát ez a legszemélyesebb tulajdonképpen. Mi ezt egyébként a szakmai munkában úgy szoktuk hívni, hogy a családi vagyonnak az intézményesítése. Ezzel viszonylag jól fel lehet vázolni egyébként az ügyfeleknek a folyamatot. Ugye ez két szinten értelmezhető. Mind a kettőről beszéltünk már. Az egyik az kicsit a magától értetődőbb, az a családi cégnek az intézményesítése. Igen, a nullás és a negatív cégérték az úgy tud általában kijönni, hogy valójában egy cégnek a jövedelemtermelő képessége az nagyon gyakran az alapító, és minden, ami akörül mozog, hogyha azt kiveszed, akkor tulajdonképpen sajnos előfordul néha az ilyen fejetlen csirke effektus, hogy ott a stáb, de sajnos ők nem nagyon tudnak mit kezdeni. Tehát az első és egyik legfontosabb lépés az az, hogy a családi céget intézményesítsük. Ennek vannak jogi, adózási, szervezetfejlesztési, nagyon sok pszichológiai, tehát pont, amit a Tamás mondott, az egy nagyon-nagyon fontos része. Meg kell találni az új struktúrában az alapítónak a helyét. És hogyha ez megvan, ami lényegében azt jelenti, hogy el tudjuk egymástól választani a tulajdonosi pozíciót és a menedzsment pozíciót, és ez a két feladatkör, ez nem azt mondom, nem úgy, mint egy tőzsdei cégnél, nem úgy, mint egy multinál, de valamennyire elhatároltan tud működni, akkor lehet továbblépni. Nálunk például az a policy az Appelsonnál. Mi vállalunk, ugye mi üzletszerű bizalmi vagyonkezelőként is járunk el, egy nagyjából 40 családnak a vagyonát kezeljük, de céget ennek a vagyonnak a vagyonkezelésnek a keretében, csak akkor vállalunk, hogyha ez maradéktalanul teljesült. Tehát anélkül céget mi vagyonkezelésre nem veszünk át, hogy összefonódnának a menedzsment és a vagyonkezelői funkciók. Egyrészt mert öngyilkosság, másik oldalról pedig, ha ebből a képletből kivesszük az alapítót, akkor nagyon gyakran nem marad semmi, és nem szeretnénk, ha vagyonkezelőn vennék el ezt a port. Ez az egyik. A másik az az, és ez a nehezebb része a dolognak, vagy ez van meg kevésbé az ügyfeleknek a fejében, hogyha valóban hosszú távú generációkon átívelő vagyont szeretnénk, akkor magát értékpapírokkal, ingatlanokkal és mindennel és céggel együtt magát a családi vagyont is intézményesíteni kell, és hosszú távra kell berendezni. Ez megint csak nem csak jogi adózási, tehát nem lehet egy végrendelettel megoldani, annak ellenére, hogy itt most alapvetően jogi problémákat hoztam előre. Itt kell az, hogy együtt tudjon dolgozni a bankár, a vagyontervezési szakértő, az ügyvéd. Erre még azt gondolom, hogy ezt még a magyar szolgáltató szektor is tanulja, és nyilván egy picit hazabeszélek, mert a wells management az valahova ide kapcsolódik, de ez egy nagyon fontos dolog, hogy nem állhatunk úgy hozzá még egy sima öröklési szituációhoz sem, hogy annak nincsen meg a leképződése mondjuk az értékpapír-portfóliónál. És ebben, és ez egyébként azt gondolom, egy nagy elismerése az egész szektornak, hogy a magyar bankrendszer, a privát bankok, nyilván maga ez a podcast, és ez a tény, hogy itt erről beszélgetünk, ez is egy tök jó indikátor, de hogy vannak szerencsére olyan bankok, akik ennek az éllovasai.
Bozsogi Tamás: Ugye bocs, még egy gondolat, mert itt gyorsan leütöttem azt, hogy nyilván ennek alapvetően a mi fő tevékenységünk az, hogy a pénzügyi vagyont kezeljük. Ugye ezt csináljuk magánszemélyeknek, csináljuk az esetleges ilyen jogi konstrukcióknak is, mint bizalmi örömkezelés. Ugye itt az, hogy ebbe mi hol tudunk belekapcsolni azt, hogy ezzel most jogi feladat van, terápiás feladat van. Valahogy ennek senki nem pszichológus, de hogy nagyon sokszor picit olyan szerepbe is kényszerülnek kollégáim, mert hogy nyilván ez egy bizalmi légkör az ügyféllel, tehát benne van a privátbanki tanácsadóban néhányban, akit ilyen bizalminak nevezhettünk az orvos, az ügyvéd és a klasszikus szerepek mellett, tehát hogy nyilvánvalóan mi a saját kortevékenységre tudunk fókuszálni, de hogy az viszont feladat, hogyha látjuk már az előző tapasztalatok alapján, hogy ott valamilyen külső segítségre van szükség, akkor az ügyfélben ezt próbáljuk letisztázni. Nyilván a döntés az övé, hogy ezzel él vagy nem él. Annyi előnyünk van, hogy azért már láttunk jó pár ilyet, és esetleg tudjuk jelezni időben, hogy hol van ezzel feladat, és ami fontos, hogy nyilván ennek az empátia, meg érzelmi intelligencia része az viszont fontos skill a mi oldalunkon, a tanácsadóink oldalán ugyanúgy a piac többi szereplője, aki ezzel foglalkozik, mert ez egy olyan érzékeny területre gázol bele, és az annyira tabusított, és annyira nem egyszerű erről beszélni, hogy nyilván itt azért nagyon helyén kell ezt tudni kezelni. Ilyenkor szoktam megnyugtatni a kollégáimat, hogy a mesterséges intelligencia erre nem feltétlenül alkalmas, tehát itt még hosszú évtizedeket is el lehet tölteni a szakmában, mert hogy ez lett az egyik hozzáadott érték az ügyfélkapcsolatokban.
Műsorvezető: A szolgáltatási spektrum tekintetében mennyire mondhatni azt, hogy minden tekintetben ki lehet szolgálni az ügyfeleket. Ugye beszélgettünk róla, hogy ez egy újrainduló történet, itt adaptálni kellett meglévő nyugati jó gyakorlatokat. Nyilván ez már azért egy ideje van is és sikeres is, de mennyire teljes ez a paletta, vannak-e esetleg valahol rések, mély kidolgozásra vagy fejlesztésre váró részei ennek a szolgáltatásnak?
dr. Illés István: Azt gondolom, hogy egy picit ilyen sein sollen szituáció van, tehát az eszköztár az gyakorlatilag teljes. Tehát ugye 2014 óta van bizalmi vagyonkezelés, hogyha még említettem ezt az úgynevezett öröklési EU-s rendeletet, az előtte lépett egy picivel hatályba. Ez nem csak a szokásos tartózkodási hely újdonságát hozta be, hanem a végrendeleti végrehajtónak az intézményét, ami egy baromi jó lehetőség arra, hogy a gyász időszak alatt, amikor a potenciális örökösök egyébként is keresik még a koordinátatengelyt maguk körül, legyen egy független objektív valaki, aki mondjuk például ingatlanportfólió értékesítése, mert nem akarja a családfő vagy az örökhagyó feldarabolni, el tudja végezni felelősségteljesen, egyfajta vagyonkezelőként tud eljárni. Tök újdonság a magyar jogrendszerben. Én azt gondolom, hogy még az ügyvéd kollégák közül is viszonylag kevesen ismerik vagy alkalmazzák, a közjegyzőknél talán egy picit jobb a helyzet. De hogy gyakorlatilag az eszköztár az teljes, hozzá az adójogi környezet, ami legalább ennyire fontos, hogy megfelelőképpen a mindenkori kormányzat támogassa is a családi vagyon megőrzése érdekében tett erőfeszítéseket, az is nagyon jól meg van csinálva. Tehát alapvetően minden lehetőség adott, és egyébként a számok azt mutatják, hogy egyre többen élnek is ezekkel a lehetőségekkel, hogy hosszú távra tudjunk családi vagyont megőrizni. Amiben azt gondolom, hogy mindenkinek fejlődni kell, az pont ez, hogy utaltam itt az ügyvédek kapcsán, hogy magának a szolgáltató szektornak kell egy picit ezt az eszköztárat jobban megismernie és komfortosabbá válnia benne. Említette itt Tamás a bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos rohamot, most úgy nézünk ki, hogy körülbelül 1800 darab bizalmi vagyonkezelés van ma Magyarországon. Ezek közül azt gondolom, hogy fele, kétharmada az bár természetesen családi vagyonmegőrzés címszóval jött létre, de mondjuk úgy, hogy nincs olyan szinten kidolgozva, hogy az tényleg hosszú távra is tudja biztosítani a családi vagyonmegőrzési funkciót. Ennek van egy adózási kockázata, mert mondhatja a tisztelt adóhatóság, hogy akkor miért tetszett bizalmi vagyonkezelést csinálni, és a másik oldalon van egy vagyonmegőrzési kockázata. Ezeket a struktúrákat azt gondolom, hogy tovább kéne lépni, testre kéne szabni, és valóban át kéne ültetni azokat a néha nem egyszerűbb családi dinamikákat, amik segítenek a vagyonmegőrzéshez, de ez egy baromi hosszú edukációs folyamat még, amire ez leszivárog igazából.
Műsorvezető: Egyébként a képzési oldal az mennyire van meg, vagy mennyire szükséges? Tehát ide szándék kell, hogy mondjuk a jogász azt mondja, hogy áttanulmányozom ezeket a vonatkozó részeket, és akkor én innentől ezzel foglalkozom, vagy ez hogy néz ki? Tehát a szakember utánpótlásra akarnék rávilágítani, hogy ez mennyire megoldott.
dr. Illés István: Azt gondolom, hogy ez jogi oldalról specializáció kérdése, tehát korábban, főleg amíg ez a terület nem volt ennyire exponált, akkor általában egy generalista praxisnak volt egy eleme mondjuk az öröklési jog, és általában ennyiből állt, hogy öröklési jog. Most az, hogy egyre többen hirdetik magukat vagyontervezési szakértőként, ez önmagában mutatja azt, hogy sokkal szélesebb lett a spektrum. Bizalmi vagyonkezelések, alapítványok, ennek a társasági jogi vonulatai, házassági vagyonjogi vonulat, jogi oldalról ez sokkal szélesebb lett, adózási oldalról is sokkal szélesebb lett, és hát bizony az edukációs oldal az kell ezen a területen is, kell a banki oldalon is, kel, például a Gaue Egyesületet tudom megemlíteni, ahol ugye eléggé zászlóra lett űzve az, hogy az utódlás menedzsmenttel kapcsolatos ismereteket a bankári világban is elterjesszék, és ugyanez azt gondolom, hogy el kéne, hogy szivárogjon még a könyvelők számviteli területre, illetve adott esetben akár ilyen egzotikusabb, ebből a szempontból egzotikusabb területek, mint az ingatlanpiaci, ingatlanpiaci szakértők.
Műsorvezető: Világos, az annyira nem vidám téma, de a kudarcokról is kéne beszélnünk, hogy mennyiben tudtok róla, vagy milyen arányban sülnek el rosszul ezek a kezdeményezések, magyarul nem sikerül mondjuk végigvinni egy ilyen utódlási kérdést, vagy egy ilyen problémakört megoldani. Ugye beszélgettünk, hogy a fogékonyság nem mindig ugyanolyan, lehet ez nehézkes, lehetnek családon belüli problémák is, nyilván ezek előbb-utóbb lehet, hogy zsákutcába futnak, és akkor már ti se tudjátok követni, mert.
Bozsogi Tamás: Előfordul, sajnos ez félremegy. Ahol ennek régebbi hagyományai vannak, ott azért vannak elérhető statisztikák, hogy nem minden vagyonátörökítés sikeres, meg az x-edik generáció után már nagyon-nagyon pici a valószínűsége a túlélésnek. Tehát, hogy igazából itt nincsenek atomtuti megoldások, ez egy kockázatminimalizálási játék. Tehát, hogy senki nem tudja előre se a saját sorsát, pláne a családját, pláne nem generációkon átívelően, tehát ez nyilván utópia. Igazodási pontok vannak, nagyon nagy kockázatokat ki lehet venni a rendszerből, és ezzel le lehet hozni egy ilyen menedzselhető szintre, de meglepetések mindig történhetnek, családon belül bármi előfordulhat, pro és kontra, így azon belüli dinamikákat tekintve, meg a felek érdekeit és ellenérdekeit figyelembe véve tényleg ott végtelen a lehetőségek tárháza. Itt tényleg azt kell fölépíteni, hogy azokat az alacsonyabb gyümölcsöket legalább leszedje az érintetti kör, ami elérhető és nem drága, és jelentős kockázatokat kivesz a rendszerből, és ennek azért megvan az össztársadalmi hasznossága is, mert most itt nyilván egy pár tízezer tényleg vagyonos ügyfelet érinthet mondjuk a bizalmi vagyonkezelés, viszont az már nem mindegy, hogyha abban egy olyan cég kerül átmentésre, és hosszú távon garantálva van a működése, ami több száz embert, több száz családot foglalkoztat, akkor annak így a teljes gazdaság szintjén is megvan a hatása, tehát ez nem egy zéró összegű játék, hogy akkor rosszul járt, akkor más jól járt, hanem ennek megvan a multiplikátor hatása, és akkor emiatt ez, hogy például vannak benne ilyen adóösztönzők, az igazából gazdasági szinten is hasznos tud lenni, és hát az is a cél, hogy hasznos legyen, és ezek az egyébként jól fölépült, adott esetben jól működő cégek, ezek túl tudják élni, és ne egy ilyen szerencsétlen, akár tudatosan, akár véletlenül szerencsétlenül lezajlott generációváltásnak legyen az áldozata úgy, hogy egyébként mindenki vétlen ebben a sztoriban.
Műsorvezető: Azon most rúgok rögtön egy öngólt ezzel a kérdéssel, ugye mert az utolsó kérdés, vagy témánk mindig az, hogy egy kicsit összefoglaljuk azt, hogy mi hangzott itt el, milyen útravalót tudunk adni a nézőknek, hallgatóknak, és ez egy egész jó összefoglalása volt ennek a dolognak. Valamit még légy szíves tegyél hozzá, hogy akkor neked is jusson, aztán még egy karistának is.
Bozsogi Tamás: Jó, hát annyit tudok hozzátenni, hogy ezt, nyilván azért ülünk itt most már többedik alkalommal ebben a témában, egy picit minimális megközelítésből hozva, mert ezt nem elég, vagy nem lehet elég korán, és nem lehet elégszer, mert hogy még az út elején járunk, mindenki tanulja a szolgát, tehát ugye arról az Isten beszélt, hogy a jogi környezetnek nagyon sok minden már adott, de ezeknek a gyakorlati használhatóságát azért még ugye szektori szokja. Tehát a legjobb gyakorlatok épülnek be, a folyamatok egyszerűsödnek, rájövünk a gyerekbetegségekre, tehát ez zajlik. Ugye mi pár éve tényleg zászlóra tűztük ezt a családi vagyonkezelést, ez pont azt biztosítja, hogy ezt a felek gyakorlatilag kockázatmentesen ki tudják próbálni. Tehát aki bele szeretné vonni akárhányadik következő generációt, azt bele tudja, ő ki tudja próbálni, és ez egy minden fél számára egy win-win szituáció, tehát aki átadja, az megpróbálhatja elengedni, aki átveszi, az megpróbálhatja átvenni az operatív vagy akár a stratégiai döntéshozatali feladatokat. A szolgáltató megismeri a feleket, a felek ismerik a szolgáltatók, mindenki boldog. Úgyhogy erre én bíztatnék mindenkit, hogy erre azért már a mi oldalunkon is sok száz jó példa van, ezzel ki lehet próbálni, és akkor utána majd mehetünk a bonyolultabb struktúrák felé, és hogy ne ilyen kényszerből az utolsó pillanatos megoldások legyenek, mert azok ritkán sikerülnek jól.
dr. Illés István: Nagyon jó magas labdát adtál, mert azon gondolkodtam, hogy hogyan tudok ide fűzni egy talán hazavihető záró gondolatot, de igen magas labdát adtál, hogy valóban itt a lehetőség, hogy az emberek kipróbálják ezt a családi vagyontervezést, mint lehetőséget, és igazából arra hoztam egy példát, hogy miért érdemes foglalkozni, mi lehet ennek a hozadéka. Bár nem Nyugat-Európa, amiről többet beszéltünk, amerikai példa, de nagyon jól mutatja be, hogy miért érdemes a családi vagyonkezeléssel foglalkozni. A 19. század végére utazunk vissza. Akkoriban a két legnagyobb, legvagyonosabb család Amerikában a Rockefeller család, őket azért azt gondolom, hogy nem kell senkinek bemutatni, és nagyjából az ő méretükhöz hasonló méretű volt a Vanderbilt család. Ugye kicsit más iparágban mozogtak olaj/vasút területen. A két család gyakorlatilag majdnem dollárra körülbelül ugyanolyan gazdagok voltak, és nagyon hasonló logikával, nagyon hasonló stratégiával mentek előre. Egyetlen egy dologban tért el fundamentálisan a két családnak a stratégiája. A Rockefellerék, ők építve az akkori amerikai lehetőségekre mind befektetési, mind jogi, mind adózási oldalon, ők létrehoztak egy baromi bonyolult családi vagyontervezési hálózatot. Ennek egyébként alapvetően két építőköve volt, és nagyon leegyszerűsítve a dolgot. Az egyik a bizalmi vagyonkezeléseknek a rendszere, amiben a tőkét meg tudták kötni és egyben tudták tartani, lásd hitbizomány Esterházy, tehát hogy itt is látszik, hogy azért nincs feltétlenül új a nap alatt. A másik az pedig a biztosításoknak a rendszere, kockázati, stb. Most nem is akarok ennek a szakmai vonulatába belefogni, de az a lényeg, hogy Rockefellerék akkor is, és mind a mai napig is egy nagyon szigorú alapelvet követtek, if you don’t have it you cannot give it away, tőkefelhalmozás és nagyon szigorú kifizetési feltételek. Ezzel szemben a Vanderbilt család gyakorlatilag történik, ahogy történnie kell. Törvényes öröklés esetleg egy-egy végrendeleti ágon, de úgy felosztották a családi vagyont. Ugrunk előre 100 évet az időben, és két ilyen elég jó adatot találtam. A Rockefeller családnak 1992-ben azt hiszem, talán New York Times cikk volt, akkori árfolyamon nagyjából 5-10 milliárd dollárra becsülték a teljes családi vagyont, de ugye ebben azért volt elég nagy szórás. Nem is ez a lényeg. A Vanderbilt családéknál 1973-ban, kicsivel korábban volt egy családi találkozó, amire elment egy-két újságíró is, és nem volt a családtagok közül egyetlen egy szem sem, aki dollármilliárdos lett volna. Mostanra a család nem tudom mennyire, de az a lényeg, hogy lényegesen hátrébb sorolódott a vagyonos családoknak a sorában. Ennyit jelent az, hogy valaki foglalkozik a vagyontervezés, családi vagyontervezés kérdésével vagy nem?
Műsorvezető: Hát ez azt hiszem, nagyon érzékletes példa volt így a végére. Nagyon köszönöm nektek a beszélgetést, biztos vagyok benne, hogy nagyon hasznos és új információkat tudtunk adni a nézőknek, hallgatóknak. Bozsogi Tamás volt a vendégem, vagy beszélgetőpartnerem, az OTP Private Banking vezetője és dr. Illés István az Apelso Partnere és Igazgatósági tagja. Én Gede Balázs voltam, és hát még egyszer köszönjük szépen a figyelmet. A következő epizód nemsokára érkezik.
A videóban megjelenik a végefőcím, amin az alábbi felirat olvasható:
Jelen podcast marketing közleménynek minősül. A podcastban szereplő információk nem minősülnek nyilvános ajánlattételnek, befektetési tanácsadásnak vagy befektetési elemzésnek, sem pedig ügylet végrehajtására vonatkozó konkrét ajánlatnak, javaslatnak vagy felhívásnak. Amennyiben a podcast egy vagy több pénzügyi eszközre vagy kibocsátóra vonatkozóan befektetési stratégiát is ajánl, vagy az eszközök jelenlegi vagy jövőbeni értékére vonatkozó véleményt is tartalmaz, hogy az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/eu rendelete szerint befektetési ajánlásnak minősül. A podcastban említett az OTP Bank Nyrt. által forgalmazott, illetve az OTP Bank Nyrt. ügyfelei számára elérhető termékekről és szolgáltatásokról további részletes információkat kaphat az OTP Bank Nyrt. bankfiókjaiban és a www.otpbank.hu internetes oldalon. A podcastban foglaltak alapján hozott konkrét egyedi döntések, illetve befektetések kockázatát az ügyfél viseli. Az OTP Bank Nyrt.-t nem terheli semmilyen felelősség a podcast tartalma alapján hozott befektetési döntések eredményességéért. A podcasttal kapcsolatos további jogi tájékoztatás elérhető az alábbi oldalon: www.otpbank.hu/gm/podcast-disclaimer
Hozzon ki többet befektetéseiből!
Elemzői hírlevél
Ne maradjon le friss elemzéseinkről!
Kereskedne az elemzésben említett termékekkel?
Az OTP SingleMarketen több ezer befektetési termék érhető el, sőt a budapesti és a frankfurti értéktőzsde papírjai mellett már amerikai részvényekkel is kereskedhet.
Részletek