Piaci turbulenciák: meddig húzza az AI a növekedést, és mi jön utána?
Tetszett a cikk? Ezek is érdekelhetik
Ideje, hogy a befektetők beiratkozzanak egy tánciskolába
Amíg a zene szól, addig táncolni kell - hangzott a híres mondat a 2008-as világválság előtt. Most, amikor az amerikai tőzsdén néhány nagy technológiai vállalat viszi a hátán az indexeket, egyre nagyobb kockázatot jelent a részvénypiaci koncentráció. Hiszen, ha változik a ritmus, a táncosoknak is figyelniük kell.
Befektetési Kitekintő: Mire számíthatunk a negyedik negyedévben?
Mire számíthatunk 2026 utolsó negyedévében a pénz- és tőkepiacokon? Milyen piacbefolyásoló tendenciákra és eseményekre érdemes odafigyelni befektetői szemmel?
Az amerikai gazdaságot töretlenül húzza az AI-beruházási ciklus - de meddig tartható ez, és hol vannak már a kockázatok? Mi történik a francia adósságválság körül, és mit üzen a magyar konvergenciasztori az új költségvetés tükrében?
Az OTP Global Markets Podcast legfrissebb epizódjában Dinnyés István, az OTP Global Markets osztályvezetője és Sándor Dávid, az OTP Global Markets Multi-Asset elemzési csapatának vezetője beszélgettek.
A beszélgetést 2026. október 20-án rögzítettük.
Kérjük, figyelmesen olvassa végig tájékoztatónkat: www.otpbank.hu/gm/podcast-disclaimer
A vodcast főcíme megjelenik, egy zöld háttéren az OTP Global Markets logója látható a balfelső sarokban, illetve bekúszik az epizód címe is: Piaci turbulenciák: meddig húzza az AI a növekedést, és mi jön utána?
A podcaststúdióban 2 ember ül egy téglalap alakú asztal körül, elegánsan öltözve. Az asztalon 2 bögre van, illetve minden megszólaló előtt egy-egy mikrofon. A háttérben egy TV, amelyen az OTP Global Markets logója látható.
Sándor Dávid: Köszöntöm Önöket az OTP Global Markets Podcast következő epizódjában, ahol többek között érinteni fogjuk az amerikai gazdaságnak ezt a nagyon kitartó erejét, megvizsgáljuk azt, hogy min múlik ez. Beszélünk majd arról szerintem, hogy a részvénypiacok, tőkepiacok szempontjából mik lehetnek a forró pontok a következő időszakban, min múlhat nagyon sok minden. Hozunk majd érdekességeket, lehetőségekről is fogunk beszélni itt a piaci turbulenciák között, mit látunk, mit élünk meg lehetőségként. Aztán kanyarodni fogunk Európa felé, érintjük majd értelemszerűen a franciákat, ők vannak most talán így mindenhol a címlapokon, aztán erről pedig rákanyarodunk a magyar konvergenciasztorira, most már látunk számokat, picit megnézzük azt, hogy ez mit jelenthet magyar eszközök vonatkozásában. És a legvégén beszélni fogunk egy – szerintem ott lesz talán a legerősebb a konszenzus majd kettőnk között –, beszélni fogunk egy olyan lehetőségről, amit valószínűleg befektetőként tényleg egyszerűen nem érdemes kihagyni. És ez lesz a tuti tipp.
Dinnyés István: Abszolút.
Sándor Dávid: Beszélgetőpartnerem a mai adásban Dinnyés István lesz, az OTP Global Markets osztályvezetője, jómagam pedig Sándor Dávid, a Multi-Asset elemzési csapat vezetője vagyok. Na és akkor vágjunk is bele, tehát az első téma: azért mégiscsak induljunk már el Amerika irányából. Továbbra is én azt látom, hogy nagyon sok forró pont van, nagyon sok bizonytalansági tényező van, de igazából az amerikai gazdaság az köszöni szépen, jól van. Húzza egyrészt az AI és az AI-beruházások, de itt mintha már picit látszana egyfajta törékenység, kérdés, hogy ez valóban az-e. Ugye közben emelkednek a hozamok, mennek föl a kamatok, és igazából itt van egy-egy bank, akitől szintén most már egyre-egyre több kamatemelést kezdett el beárazni a piac itt az elmúlt időszakban. Ugye az a nagy kérdés, hogy meddig tarthat ki itt az amerikai lendület, mert ez azért fontos, hiszen ez tőkepiaci szempontból nagyon meghatározó lesz a világ többi részére nézve is.
Dinnyés István: Így van, tehát azért is beszéltünk itt az adás előtt, hogy miről beszéljünk, de hogy már régen veséztük ki egy kicsit ezt a témát, tehát gyakran beszélünk az AI-ról, mint ahogy majd beszélünk is róla továbbra is, mint ennek a gazdasági ciklusnak a legfontosabb húzóerejéről valószínűleg.
Sándor Dávid: Bocs, lehet, hogy most beszélünk utoljára az AI-ról.
Dinnyés István: Hát…
Sándor Dávid: Mert lehet, hogy szuperintelligenciaként és ASI-ként fogjuk hivatkozni, nem?
Dinnyés István: Így van, ez mostanában nagyon felkapott lett, de ez fél éve egyébként. Abban a vetületben is egy érdekes kérdés, hogy most van benne egy kis megremegés, most azért nagyon sok vészjósló hang megint nagyobb erővel megjelent, és beszélnek róla, hogy ugye ez az egész egy lufi, stb. stb. De hogy muszáj róla beszélni, mert…
Sándor Dávid: Bocs, itt egy dolgot hadd szúrjak bele, csak én is ilyen kisrészvényesként, hogy gyakorlatilag a technológiai szektor, ami azért lefedi ezt az egész történetet, talán az fedi le a legjobban: képzeld el, hogy itt az árazási szorzója, ez a P/E-mutató, amit te szoktál szeretni, ez a 2022 nagyjából októberi mélypontjáig ment le.
Dinnyés István: Ez így van, de viszont azt is tudjuk hozzá, hogy az árazási mutatóban mindig az van beárazva, amit épp várnak az emberek, tehát hogyha ezek a várakozások abszolút nem állják meg a helyüket, akkor nyilván ezek nem reálisak.
Sándor Dávid: Abszolút erre a félelemre akartam reagálni, amit te is említettél, csak hogy kicsit jobban kontextusba helyezzük, hogy mit jelent ez. Na de ha már kontextus, akkor induljunk távolabbról.
Dinnyés István: Tehát, hogy mondtad is, szerintem az USA, hogyha egy ránéznél messziről, akkor így azt mondanád rá, hogy figyelj, itt minden rendben van, erős a növekedés, igazából a GDP nominális növekedése szerintem nagyon magas lesz, profitok – így van, a profitok a vállalatoknál nagyon rendben vannak –, és hogy mondtad is, az árazási mutatók, tehát a várható eredmények azok nagyon rekordszinteken vannak. Tehát hogyha így távolról ránéznénk, akkor azt mondanánk, hogy hát figyelj, így nincs semmi látnivaló, ez robog, ez a gazdaság, most mitől félünk. Ugye, ami érdekes talán, az az, hogy továbbra is ez a capex, tehát a beruházások, azok nagyon nagyban húzzák ezt az egész sztorit.
És ezeknek több mint a felét, jóval több mint a felét a techszektor adja, ahogy te is mondtad. Tehát továbbra is azért ez egy szűk körű bum, ami húzza ezt az egészet. És itt csak visszautalok nagyon röviden erre is, ugye időről időre előkerül ez a K-alakú gazdaság, de egy megkerülhetetlen téma szerintem az egész világon, hogy igen, távolról jól néznek ki a számok, de ez egy szegmens, tehát egy nagyon szűk szegmensre igaz általában, ez a profitok vetületében is, meg ha a társadalmat nézzük, akkor is. Tehát hogy van egy szegmense a gazdaságnak, aminek nagyon jól megy – itt most ugye az USA esetében gyakorlatilag a techszektorról beszélünk –, viszont a többi az ugye nem annyira szerencsés. És visszatérve, amit mondtál, ez egyébként a részvénypiacon is látszik, tehát nagyon sok olyan szegmense van, itt például a kis és közepes kapitalizációjú vállalatok, ahol azért messze nem volt ez az év annyira szerencsés, mint például a technológiai szektorban. Úgyhogy ez továbbra is egy issue, és ezért beszélünk arról mindig, hogy igen, azok, akik igazából itt a problémát keresik, ebben látják a fő kockázatot, hogy egy lábon áll ez a történet. És valahol ez valóban egy probléma, viszont önmagában, ha ez az egy láb nagyon erős, akkor ez még mehet tovább, és igazából ezt kell megvizsgálni.
Sándor Dávid: Na, mennyire erős? Mennyire erős ez az egy láb? Milyen lábakon áll az egész AI-boom?
Dinnyés István: Szerintem erős.
Sándor Dávid: Most már elértük – a vasútépítési lázhoz szokták hasonlítani, ugye akkor szokták ahhoz hasonlítani, hogy amennyit ráköltenek, ezek a beruházási összegek a GDP arányában, ugye most már ilyen 3% körüli szinteknél vagyunk, ami valóban historikusan egy nagyon brutális, nagyon erős beruházási boom, és elértük nagyjából – ez a vasútépítés volt talán a legutóbbi, ami hasonló mértékű volt. És ugye ez nyilván azért adhat félelemre okot, mert hogy ilyenkor a tőke rossz irányba allokálódik, amikor csak ennyire öntjük bele, szórjuk bele a pénzt egy új technológiába.
Dinnyés István: Igen. Mielőtt még átérnénk oda, még fokoznám a hangulatot: tehát ha már felvezettem ezt a K-alakú gazdaságot, akkor azért azt is érdemes megnézni, ha még mindig a gazdaságnál maradunk, hogy a K-alak alja ki tudja-e rúgni ezt az egy lábat. Tehát ugye tök jó, hogy elhúzza ez az egész az amerikai gazdaságot, de hogyha nagyon nagy problémák keletkeznek a többi részén, akkor az is megállót fújhat ennek az egésznek. És szerintem mindig ebből érdemes… tehát a gazdaság egészét miért érdemes azért megvizsgálni, de őszintén szólva azért nagy problémákat nem látunk.
Tehát ugye az egyik ilyen dolog, amit érdemes itt vizsgálni az mindig nyilván a munkaerőpiaci helyzet az Egyesült Államokban. Ugye van hűlés, erről már régóta beszélünk, hogy nincs olyan nagy felvételi kedv mondjuk a cégeknél, a bérinfláció az folyamatosan tompul, tehát ebben a nagy növekedésben igazából a munkavállalók nem feltétlenül tudják ugyanúgy kivenni a részüket, de ugye ez adja is magát, hiszen a technológiai boom húzza ezt az egészet. De hogy olyan nagy probléma nincs. Sőt, egyébként egy kis élénkülés is volt már a legutóbbi adatokban, tehát ez még akár arra is adhat okot, hogy nemhogy nincs probléma, hanem akár jó irány. Tehát hogy annak a valószínűsége, hogy itt a munkaerőpiaci oldalon látunk valami nagy problémát, és az rúgná ki ezt az egy lábat, annak per pillanat egy kicsi az esélye, azt gondolom. Nyilván itt arra figyelni, hogy vállalati oldalon vannak-e gondok, és ugye most ezek a high yield spreadek, tehát a magas kamatozású kötvények…
Sándor Dávid: Igen, tehát ezek a legrosszabb minőségű vállalatok, gyenge mérlegű vállalatok.
Dinnyés István: Klasszikusan ugye, hogyha nagy problémákat látunk a gazdaságban, ez is egy jó előrejelzője szokott lenni, tehát hogy ezeknek a cégeknek nem megy annyira jól, és elkezdenek csődöt mondani, és akkor stb. stb., ez a gazdaságot egy lejtmenetre állítja. És nyilván itt ennek lenne annyi apropója, hogy ugye ismételten egyfajta szigorítási ciklusban vagyunk, és annó régen ez egy elég forró téma volt, hogy nagyon sok vállalat ugye nullás kamatkörnyezetben adósságokkal, hitelekkel eléldegélt, de hogy ahogy haladunk, átpörgetik ezeket az adósságukat, egyre nehezebb dolguk lesz.
Sándor Dávid: És ugye itt jön be az, hogy közben mennek fölfelé a kötvényhozamok, tehát az állampapírpiaci hozamok az elmúlt mondjuk fél évben nagyjából száz bázisponttal azért feljebb mentek az USA-ban is, ugye jellemzően a hosszabb lejáratokon is, és hogy igazából ez hoz el jellemzően egy olyan periódust, amikor ezek a vállalati kötvényspreadek – tehát amikor a vállalatok is, pláne a gyenge mérlegű vállalatok, emelkedő kamatkörnyezetben egyre kockázatosabbá válnak, illetve a refinanszírozásuk, és ezért a finanszírozási költségeik ugye emelkednek.
Dinnyés István: Igen, ez egy olyan téma, amit érdemes figyelni, de őszintén szólva, bár most van egyébként egy ilyen emelkedés, még mindig azt látom, hogy inkább igazán problémák így szűkebb szegmensben vannak, és nehéz… tehát azt nem jelenteném ki itt se, hogy ez egy nagyon szétterjedő probléma lenne, vagy annak a csíráit látnánk. Úgyhogy nyilván ez egy fokkal kockázatosabb, mint ez a munkaerőpiacos vonal, tehát ezt lehet nézegetni, de hogy ezt is egyelőre ennek az AI-szegmensnek egy bizonyos részeiben lehet látni, hogy ott vannak ilyen nagyon eladósodott vállalatok, ahol hogyha – és erről beszéljünk majd később, mert ez egy fontos téma – kicsit megrezeg a léc, akkor itt a befektetők könnyen elfordulnak tőle. De hogy ezt sem látnám egyelőre egy nagyon széles körű dolognak. Úgyhogy valóban, visszatérve itt a kérdéshez, amit pedzegettél, az egy lábnál magára a lábra érdemes egyelőre fókuszálni, tehát magára az AI-boomra, hogy ez vajon tényleg kitart-e még, tényleg elhúzza-e ezt az egész gazdaságot a jövő évben is, és hát ezt érdemes megvizsgálni, hogyha kicsit távolabbra kitekintünk, vagy számolni szeretnénk a későbbi időszakkal így a befektetéseink terén.
Hát nézd, itt alapvetően mit látunk? Tehát itt azért vannak kérdések, alapvetően. Nyilván itt mindig az a fő kérdés, hogy senki nem is szól, hogy még több pénzt öntenek ebbe a dologba. Tehát nagyjából úgy néz ki most ez a történet, hogy ugye mindenki látja a világon, vagy az USA-ban, hogy ez az AI egy nagyon fontos újítás, és ezért ki kell építeni hozzá az infrastruktúrát, hogy megfelelően működjön. És per pillanat ugye két nagy területe van ennek: vannak az infrastruktúraépítők, meg az infrastruktúragyártók. És igazából akik ebben igazán nagyon-nagyon sok pénzt – akiknek a részvényével nagyon-nagyon sok pénzt tudtunk eddig keresni –, azok az infrastruktúragyártók voltak, ugye ezek a csipgyártók, memóriagyártók, mert hogy az infrastruktúraépítők gyakorlatilag nekik leadták a megrendeléseket, és rengeteg pénzt átöntöttek ezekbe a cégekbe, ezek legyártották a csipeket, vagy gyártják a csipeket, memóriákat, stb., és akkor megy ez a ciklus gyakorlatilag. És ez óriási, félelmetes pénzekről beszélünk, és nyilván mindig ezt kell feltenni szerintem ebben a ciklusban, ezt a kérdést, hogy ez még folytatódik-e. És akkor nyilván mit lehet itt figyelni? Az egyik dolog, amit fel kell tenni, az egyik kérdés, hogy látjuk-e azt, hogy a számítási kapacitásokra továbbra is nagy igény van. Tehát jellemzően ugye mi történik: az infrastruktúragyártók felépítik ezeket a cloud cégeket, ahol üzemeltetik gyakorlatilag…
Sándor Dávid: Ezek a felhőszolgáltatók.
Dinnyés István: Felhőszolgáltatók, igen, ezeket a mesterséges intelligencia modelljeit. És ameddig ugye azt látjuk, hogy ezekre igény van, tehát folyamatosan keresik, minél nagyobb számítási kapacitás… igen, mindenki modelleket akar üzemeltetni, ugye itt korábbi adásokban szépen, AI-ügynökökről stb. – tehát ameddig arról van szó, hogy a gazdasági szereplők keresik ezeket a megoldásokat, addig azt kell látnunk, hogy itt a számítási kapacitásokra igény van, és bérlik ezeket a gazdasági szereplők. Őszintén szólva ebben nincs nagy probléma. Amit látunk, az az, hogy ezeknek a csipeknek az árfolyama – amiket bérelni lehet –, ezeknek folyamatosan megy föl az áruk, és továbbra is az van, hogy kapacitáshiány van. Tehát per pillanat ezen a fronton szerintem nem látunk problémát. Amit vizsgálnunk kell még, az a finanszírozási oldal, tehát hogyha nagyon átbillen ez az egész sztori egy olyan irányba, vagy nagyon erősen adósságból, hitelből van finanszírozva, akkor egyre sérülékenyebbé válik ez az egész történet. Itt azért vannak már kérdőjelek, és itt szerintem beszélnünk kell majd ezekről a kisebb cégekről, a neocloudokról, ahol most így a piac felkapta a fejét, tehát hogy vannak már olyan szereplői ennek a történetnek, akik nagyon nagy adósságból finanszírozzák ezeket a cloud, vagy felhőalapú AI-üzemeltető egységeket, és gyakorlatilag ott felmerülnek kérdések. De hogy itt is, szumma-szummárum, viszont továbbra is a piac nagy részét ezek a nagy cégek viszik el, ezek a hyperscalerek, akik még mindig azért a cashflowból bőven ki tudják ezeket termelni, tehát ilyen nagyon erős piaci egyensúlytalanságot azért egyébként itt se látni. Tehát nyilván, ahogy haladunk előre az időben, összességében azt lehetne mondani, hogy több a kérdőjel, több a sérülékenység, sérülékenységi pont, de hogy a nagyon nagy katasztrófára utaló jelet pusztán ezekből egyébként nem lehet látni. Amit viszont látni kell szerintem, hogy nyilván itt, hogyha nagyon-nagyon tökéletesen be vannak árazva a piacon a dolgok, akkor a teljesítményt azt is rontani tudja, ha csak kis elmozdulás van. Tehát hogy ha például azt látnánk a következő negyedévekben, hogy kevesebb adatközpontot akarnak építeni, a korábbi megrendelésekhez képest nem adnak le annyit, akkor azt nyilván nagyon negatívan tudja árazni a piac. Egyébként nem látni ezt egyelőre, de hogyha ilyesmit látunk, annak nagyon gyors átárazódási hatásai lesznek. De szumma-szummárum, az a mondás szerintem, hogy most per pillanat én személy szerint nem látok olyat, ami ezt nagyon negatív irányba tolná el, ezt a történetet.
Sándor Dávid: Ja, ezzel én is akkor kicsit rácsatlakozok, ne csak tátott szájjal figyeljem az elmondottakat. Tehát alapvetően ezzel én is egyetértek. Tehát továbbra is, annak ellenére, hogy megint láthatóan romlott a hangulat itt az elmúlt időszakban az AI-related, tehát az AI-hoz kapcsolódó részvények, cégek, vállalatok körül, hogy annak ellenére egyébként nem látszott ilyen fundamentális értelemben véve olyan nagyon erős változás. Voltak ilyenek, feljebb jöttek a hozamszintek, és értelemszerűen most már arról beszélünk, hogy külső finanszírozás is kell egyre inkább majd ahhoz, hogy ezeket a hatalmas, 1000-1200 milliárd dolláros beruházásokat, éves beruházásokat megcsinálják ezek a vállalatok, és ez ilyen módon értelemszerűen hatással van. De azzal is egyetértek veled, hogy így sem mindenkire. Tehát szerintem itt kb. egy olyan helyzet lesz, hogy ezek a gyenge mérlegű vállalatok, akik tényleg agyra-főre hitelből építették fel az adatközpontokat – ez a CoreWeave nevű neocloud felhőszolgáltató cég, akinek gyakorlatilag az a CDS-felára, tehát ez a csődbiztosítási felára, az gyakorlatilag ezer bázispontra kitágult. Tehát itt nagyon nagy feszültség van a piacon, 60 százalék környékére árazzák a csődöt itt a következő öt évre a vállalatnál. Tehát ezeknél a cégeknél szerintem ez kockázat, de azt gondolnám, vagy most még legalábbis ebben az állapotban azt gondolnám, hogy ez nem kell, hogy egy ilyen fertőző hatásként a szektor egészére egy olyan negatív hatást fejtsen ki.
Dinnyés István: A CoreWeave kapcsán egy pont, az is érdekes, hogy ugye a hitelei mögött gyakorlatilag ezek a csipek állnak, tehát eszköz által fedezett hitel, és ugye ezeknél a csipeknél viszont itt is azért sok a kérdés, tehát hogy viszonylag gyorsan le tudnak amortizálódni, tehát ahogy haladunk előre az években, ezek egyre kevesebbet érnek, hogyha annyira új és modernebb csipek jönnek, tehát itt van egy ilyen kockázat is. Meg egyébként ezek esetében még az se teljesen egyértelmű, hogy – amit mondtam – hogyha ez a csipbérlés, az árak emelkednek ezzel kapcsolatban, az nekik mennyire pozitív, ugye itt is azért néhány esetben szerintem lefixálják a szerződéseiket hosszabb távra, és ugyanakkor még nincs kiépítve a teljes infrastruktúrájuk, tehát hogyha a csipek drágábbak, az nekik a költségeiket, a további kiépítési költségeiket emeli, ugyanakkor viszont bevételi oldalon kérdés az, mikor tud lecsapódni. Tehát ezek a legkockázatosabb szegmensei szerintem ennek az infrastruktúraépítésnek, és ennek megfelelően bármikor, amikor a befektetők fejében kérdés merül fel, hogy ez az AI-infrastruktúra-biznisz, ez a kiépítés, ez meddig fenntartható, mennyire megtérülő dolog, őket fogják legelsőnek megtalálni. Tehát önmagában egyébként nincs ebben meglepetés, hogy ezeket a cégeket büntetik egy olyan környezetben, ahol – te is mondtad – egyébként viszont van egyéb kockázat, ami a teljes gazdaságot és a technológiai szektort is veszélyezteti, ez pedig ugye ez a hozamszint körüli para, amiről korábban már beszéltünk itt, és ami szerintem azért továbbra is összefügg nagyban ezzel a Hormuzi-szoros környéki kockázatokkal, ha más miatt nem, akkor azért, mert a Fed szemmel láthatóan inflációs kockázatokat azért erősen mérlegel, és ebben viszont annak nagy szerepe van, hogy az olaj árával mi lesz így a későbbiekben. Ugye pusztán egyébként a hozamemelkedésben azért nem csak ez van benne, tehát amiről beszéltünk, hogy itt az amerikai gazdaság azért gőzerővel növekszik, és azt is látni kell, hogy nyilván amikor így növekszik egy gazdaság, ennyire nagy igény van a tőkére – azért látjuk ugye, hogy mennyi kötvénykibocsátás van, stb. –, akkor értelemszerűen a tőkeköltsége is megnő. És ugye ezt láttuk egész évben, hogy igazából nem az inflációs kockázatok emelkedtek a kötvénypiacon, azok viszonylag stabilan maradtak, hanem a reálhozam, tehát összességében a tőkén elvárt hozam is nagyban emelkedett. Most már – ezt mondtam, hogy a Hormuznak azért van köze hozzá –, hogy látják a befektetők, hogy igazából azért nem nagyon akar megoldódni ez a probléma, ez az úgynevezett termprémium, tehát ez ugye azért, hogy tartod a kötvényt igazából hosszabb távon, mert ez is mozgolódott, tehát a legutóbbi Fed-emelkedésekben már leginkább ezt a részét mozgatta a kötvénypiacnak, amennyire az ember így szét tudja szálazni a hozamemelkedés mögötti tendenciákat – nyilván ez azért nem teljesen egy egzakt dolog, de hogy szerintem nagyjából ez volt levezethető belőle.
Sándor Dávid: Na most, ugye azt el is említetted, hogy arra azért eljutottunk itt ebben az AI-sztoriban egy olyan helyzetbe, hogy érzékelhetőbbek a kockázatok értelemszerűen, mint mondjuk volt egy éve, vagy akár picit korábban. Az alappálya viszont még azt mutatja, hogy azért továbbra is van alapvetően egy keresletesnek mondható piac. Nyilván vannak veszélyek. Mi van akkor, hogyha a szabályozási oldalon esetleg elkezdenek belenyúlni ebbe az egészbe? Mert nem mindegy, hogy hogyan. Tehát hogyha a szabályozás azt mondaná, hogy akkor most itt a modelleknek a fejlesztését kell alacsonyabb lángra visszacsavarni, az alapvetően valószínűleg egy negatív kimenetel lenne. De hogyha például az jönne be, hogy oké, tessék biztonságosabbá tenni a megoldásokat, és ezért mondjuk ilyen biztonsági plusz layereket, vagy ellenőrzési pontokat berakni a folyamatokba, ott megint ott vagyunk, hogy az alapvetően azt fogja jelenteni, hogy a számítási kapacitási igény ezáltal megint csak nőni fog. Tehát ilyen módon a félvezetőgyártóknak az lehet, hogy megint inkább egy kedvező szcenárió. Tehát még itt se olyan egyértelmű egyébként az, hogy ez a szabályozási oldal mondjuk negatív lenne ezeknek a szereplőinek, de van, ez is egy ilyen kockázati forgatókönyvként meg tud jelenni. És ugye valóban itt azért a Broadcomnak a vezérigazgatója volt, aki talán pár héttel ezelőtt azt mondta, hogy ő szerinte a következő szűkösség az a szektorban, az ugye a finanszírozási, meg a tőkéhez jutási oldalon fog elsősorban jelentkezni. Tehát ő lát majd változást így előremenőben, ami pedig oda megy ki, hogy azért itt a gyengébb vállalatoknál ez okozhat feszültségeket. De összességében, ha össze kéne foglalni: erősebbek a kockázatok, de még mindig van azért egy keresletes piacunk, egy alapvetően fundamentálisan megtámogatott piacunk, ahol az erősebb, stabilabb szereplőknek még alapvetően állhat a zászló.
Dinnyés István: Tehát talán én úgy fogalmaznám, hogy számomra továbbra sem változott az a véleményem, hogy az AI szekuláris, egyfajta megatrend. Értelemszerűen most ugye ezt az egész évet nagyon megbolondította ez az egész Hormuz és az ebből adódó problémák, a jelentkező mindenféle hozamemelkedés, meg bizonytalanság, befektetői viselkedés, és ebből még lehet egyébként gond, tehát ez ilyen Damoklész kardjaként folyamatosan ott lebeg a fejünk felett, erről nagyon sokat beszéltünk az idei évben, de hogy összességében nem, tehát egyértelműen én még továbbra sem vagyok abban a táborban, ahol ez egy ilyenfajta lufiként van értelmezve.
Sándor Dávid: Hát sőt, ugye nagyon furcsa ez a lufi kifejezés, azért látni kifejezetten olyan szereplőket ebben az egészben… ugye azt is mondtad, hogy már vannak nagyobb kockázatok, és ilyenkor mindig meg kell nézni, hogy milyen áron veszel, milyen áron fektetsz be, hogy ugye fedi-e ezeket a kockázatokat. Mert nyilván az a helyzet, hogyha baromi drágán vásárolsz egy alapvetően már kockázatosabb helyzetben, az nyilván befektetőként nem feltétlen egy jó választás. Itt ugye bejön elsősorban a memóriachip-oldal, ahol egyébként továbbra is azt lehet… tehát az, amiben egyetértek, hogy hogyha lassulás lesz a beruházásokban, valamifajta megingás, valószínű, hogy itt ezeknél a cégeknél fog talán így első körben lecsapódni a megrendelésekbe, a keresletbe, a bevételbe, a profitba. De ezeknél a cégeknél továbbra is azt látni, hogy ezek a klasszikus, hagyományos, ilyen elemzői szorzószámokkal, akár értékeléssel nézve, ezek továbbra is nagyon-nagyon alacsony, olcsó, vonzó árazáson forognak.
Dinnyés István: De itt ugye megint előjön az, amit mondtam, tehát hogy azok, akik alapvetően összeomlást várnak ezekről a szintekről, azon az oldalon vannak, akik szerint ez nem egy szekuláris trend, hanem ez egy ciklikus dolog. És hogyha azt vesszük, ugye korábban valóban az volt akár a PC-k, okostelefonok esetében, hogy ezek nagyon ciklikusan tudtak mozogni, ezek a megrendelések. És ugye ezért jön be, hogy nyilván ez lehetne akár így is, de én sem ezt gondolom, tehát már maguk a szerződések is, amiket most ezek a cégek kötnek, nagyon hosszú távra szólnak, és sokszor arról beszélünk egyébként, hogy nagyon specializált memóriákat kell gyártani, tehát itt nem arról van szó, hogy egy nagyon ilyen tömeggyártott cuccról lenne, hanem arról, hogy itt valakivel együtt leállnak, és megtervezik azt, hogy a következő években mit gyártsanak le, hogyan – tehát ahhoz nagyon nagy fordulat kéne, hogy ebből ilyen több tíz százalékos kifarolások jöjjenek.
Sándor Dávid: Igen, és ez nagy változás. Korábban ugye, amikor tényleg egy nagyon ciklikus iparág volt, korábban nem voltak ilyen hosszabb távú szerződések, amiket említesz. Ugye egy dolgot talán lehet látni egy egyedi cég szintjén, a Micronnál: ott 2030-ra talán így a bevételeknek a harmadára van már egyébként hosszú távú leszerződött állomány. Ami tényleg azért a korábbi időszakhoz képest egy nagyon nagy változás. Na, mondok egy másik céget, csak hogy hozzunk is be valamit, tehát például egy Samsung, ami ugye egy dél-koreai vállalat, de egy globális jelenléttel bíró vállalatról beszélünk. Itt ez a P/E-rátája az négy alatti szinteken forog. Ez azt jelenti, hogy a vállalat olyan három és fél, négy év alatt kitermeli a profitjából a kapitalizációt, vagyis gyakorlatilag a részvényértékét, a vállalat értékét kitermeli ilyen rövid idő alatt. És mondhatnád azt, hogy oké, de beruház közben, és egy csomó pénz így elmegy – akkor nézzük meg azt, hogy milyen a készpénztermelése, és az a helyzet, hogy az is nagyon bődületesen erős, ott nagyjából öt éves készpénztermelésből kitermeli a kapitalizációt a cég.
Dinnyés István: Tehát az világítja meg a legjobban, amit mondtál, hogy igazából mennyire alacsony ez az értéke. Tehát arról beszélünk, hogy igen, oké, most tényleg jön a gazdaságban egy visszakör – itt akkor is arról beszélünk, hogyha csak nem totális összeomlásról beszélünk, akkor mondjuk a tízes szintekre megy vissza ez a szorzó, ami viszont ebben a szegmensben abszolút nem számít drágának továbbra sem.
Sándor Dávid: Igen. Tehát ugye amikor cikluscsúcson vannak ezek a társaságok, akkor egyébként a P/E-szorzó mindig alacsony. Kicsit hasonló a helyzet ugye olajcégeknél is. És ez volt a Samsungnál is korábban: amikor cikluscsúcson volt, amikor a profitcsúcson volt, akkor jellemzően ez a P/E-ráta hatig ment le. Most, hogyha most is azt mondanánk, hogy oké, akkor most van a profitcsúcs, most ott vagyunk három és félnél. Tehát az a helyzet, hogyha még azt feltételezzük… mert ugye erre lehet azt mondani, oké, de hát nem fenntartható a profit. Hát miért számolsz ezzel, hogy nem fenntartható? Nyilván ez egy külön diskurzus tárgya, amiről te is beszéltél, hogy vajon mennyire ciklikus, mennyire strukturális a dolog.
Dinnyés István: Ebben van igazság, de hogy szerintem is itt arról beszélünk, hogy ezeknél a cégeknél viszont kicsit extrémmé vált így a pesszimizmus.
Sándor Dávid: Abszolút. Tehát itt hogyha lefeleződik a profit, akkor is arról beszélünk, hogy kb. 7-es a P/E-ráta, tehát a P/E-ráta akkor is oda megy nagyjából vissza, ahol cikluscsúcsokon szokott lenni.
Dinnyés István: Igen, igen, igen.
Sándor Dávid: Tehát hogy amikor visszaérünk oda, hogy vajon árazási oldalon kellően jó helyen vannak-e, vagy vonzó helyen vannak-e, akkor igen, tehát továbbra is vannak olyan szereplők, ahol ezt lehet látni, hogy…
Dinnyés István: Amit viszont ide kell tenni mindenképp, és szerintem ez a befektetési szakmának, vagy aki ezzel foglalkozik, mindenképp egy ilyen fontos tanulságként megemlítendő, hogy ugye az egy dolog, hogy mik a várakozások, az egy másik dolog, hogy mi a pozicionáltság. És ugye itt az idei évben azért volt egy nagyon extrém kifeszített pozicionáltság ezekben a történetekben, tőkeáttételes kereskedés, és a többi, és a többi, és nyilván ez valamennyire kipukkadt, ezek leeresztettek, csak hogy azt is látni kell, hogy amikor ilyen van, akkor az egy kicsit elveszi a befektető kedvét arra, hogy újra azonnal a piacra lépjen.
Sándor Dávid: Hát figyelj, ebben igazad van, a befektetők kedvét lehet, hogy elveszi, de a vállalatokét nem biztos. Tehát az a helyzet – és most megjövök itt ezzel a Samsunggal –, mert ugyanúgy ezt mi is beszéltük, hogy kérdezték tőlem: figyelj, Dávid, a lakosság ezt megvette, hát Koreában volt egy ilyen nagy őrület, tényleg így a nyár eleji hónapokban, amit te is mondasz, intézményi szereplők is azért ebbe valószínű, hogy bevásároltak – hát ki fogja akkor ezt megvenni? És erre nekem az a válaszom, hogy hát figyelj, a cég megveszi saját magát. Itt az a helyzet, hogy a Samsung a készpénztermelését – de ugye az SK Hynixnél is, meg Micronnál is már látszanak ezek a dolgok –, tehát a Samsung például a készpénztermelés felét visszajuttatja a részvényeseknek. És ennek egy része osztalék, egy része saját részvényvásárlás, de itt ilyen tízszázalékos kifizetési hozamról beszélünk.
Dinnyés István: Nyilván ez egy tartási időtávon látszik, nyilván az teljesen más sztori, amikor erre ráugranak, és akkor nagyon gyors árfolyam-emelkedések következnek be. Amit te mondasz, az nyilván egy elhúzódó folyamat, de attól függően teljesen validál, hogyha befektetőként tényleg nem rövid távon spekulál az ember, hanem arról beszél, hogy befektet egy cégbe, akkor ennek óriási felhajtó ereje van, már ha évekre vetítjük ki.
Sándor Dávid: Úgyhogy meglátjuk. Samsungnál várjuk, itt valószínű, könnyen lehet, hogy már csak januárban lesz a következő program, itt sajnos pont kifutott egyébként a már meglévő, és a következő meg talán januárban jön. Nyilván ez addig lehet, hogy nyomás alatt lesz így, hogyha negatív a hangulat, stb., de hogy utána azért…
Dinnyés István: Mindenképp vegyük majd elő, mert nagyon sok szempontból beszéltünk is róla, hogy a teljes szektor egy kulcsfontosságú, jelenleg lehetőségek is vannak benne szerintünk, úgyhogy figyeljünk rá.
Sándor Dávid: Na, akkor ezzel azt is mondod, hogy azt látod, hogy az AI-szektor egészére inkább úgy gondolnál, mint ami egy kevésbé kamatérzékeny szektor, vagy hogy mondjam, beruházási ciklus – és akkor valahogy így kötnék át a következő témánkra, ami pedig inkább a… És akkor itt bejövünk Európába, és bejövünk a franciákhoz, ahol azért látszik, hogy már sokkal kamatérzékenyebb helyzetben vagyunk, és mindenféle problémánk van.
Dinnyés István: Ja, hát ugye itt erről beszéltünk, hogy igen, ebben a K-alakú gazdaságban azért kevesen vannak azok, akik nem kamatérzékenyek, sajnos – mondtad is –, a technológiai szektoron meg egy-két szereplőn kívül azért a többieket ez erősen érinti, és hát Európáról tudjuk, hogy sajnos a technológiai szektorban nem mi vagyunk sajnos a csúcs-élenjárók, ennek megfelelően ugye…
Sándor Dávid: Igen, finoman fogalmaztál.
Dinnyés István: Igen, finoman fogalmaztam. És ráadásul ez a Hormuz-sztori is egyébként jobban érint minket, mint az USA-t, tehát hogyha állami szinten nézzük, akkor ugye értelemszerűen itt az energiaárra vonatkozó kiadások, tehát a költségvetésben sokkal nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Tehát Európa számára – és itt is többször boncolgattuk már –, de ez nem egy szerencsés egyveleg most. És hát egyébként vannak ugye egyéb hosszabb távú problémák. Tehát szerintem az, hogy Európában egy ilyen demográfiai meg adósságprobléma van, arról is sokszor beszéltünk. Ez igazából egy nagyobb trend, tehát nem feltétlenül indokolja azt, hogy egy adott időpontban ebből legyen valami gond, de hogy állandóan ez hozzájárulhat ahhoz, hogy problémák legyenek. Miért? Ugye azért, mert nyilván hogyha van egy ilyen öregedő társadalmad, ami Európát nagyban jellemzi, arra van megint csak egy csomó költségvetési kiadásod egészségügyi fronton, az idősek gondozását tekintve, és fiatal oldalon pedig az, hogy ezt valamilyen szinten azért nekik kell finanszírozniuk – hogy úgy mondjam, kiadásokat is –, tehát az államnak, de ugyanígy az aktív népesség az, aki ez mögött áll. És tehát egyre nagyobb teher hárul rájuk, miközben meg, ahogy beszéltük, azért itt nincs akkora nagy innováció. Tehát összességében ez nem egy szerencsés egyveleg. Ezt azért nagyon sokszor úgy láttuk, hogy ez azért meg volt oldva több helyen úgy, hogy ugye folyamatosan próbáltak a választók ígéreteinek eleget tenni a megválasztott politikusok: még több adósság, még nagyobb költségvetési hiány. És ugye ez egészen addig nagyon jól megy, ameddig van egy kedvező környezet – tehát például volt sokáig ez a nullás kamatkörnyezetünk, ott igazából bármit megcsinálhatsz ebben a vetületben, hogyha nem is bármit, de nagyon-nagyon sok mindent. Viszont ebben ugye fordult a kocka az elmúlt időszakban. Ugye ehhez sok minden hozzájárult, most nem akarok megint a hozamszintekhez visszamenni, arról beszéltünk az előbb, és értelemszerűen amikor magasabb szinten vannak a hozamok, akkor ugye felmerül a fizetésképtelenség is. Nyilván itt nem előre rohanva, de olyan szempontból felmerül, hogy egy befektető azt – még hogyha távol is vagyunk tőle – folyamatosan mérlegeli, amikor ő befektet egy kötvénybe. A költségvetési figyelmetlenség az egyre inkább megmutatkozik a kötvényhozam-szintjeikben is. Ha pedig ott megmutatkozik, akkor a költségvetési kiadásaik is folyamatosan egyre csak nőnek. És ugye egyre nehezebb lesz például ezeket a problémáikat kezelniük még több adóssággal, mint amiket felvetettem itt. Tehát röviden összefoglalva, ugye szerintem ez a strukturális háttere és akkor nyilván ennek volt most apropója, tehát ugyanúgy, ahogy az egészségügyben vannak problémák sok helyen, ugyanúgy az oktatásban is, és ugye a franciáknál gyakorlatilag, ha jól emlékszem, innen indult ki ez az egész sztori.
Sándor Dávid: Na, hát a nap végén azért az lesz a kérdés, hogy… Most kicsit lehet, hogy a hasonlat nem a legszerencsésebb, de a tőzsdei mondás az így szól, hogyha vér folyik az utcán, akkor vannak jó lehetőségek a tőzsdéken, tőkepiacokon. Mit gondolsz ilyen szempontból erről a francia helyzetről?
Dinnyés István: Hát ez nem egy egyszerű dolog, nyilván már azért beárazódott sok minden. Azt is látni kell, hogy egyébként, hogyha most mindent elengednénk, akkor egyébként Franciaország nem annyira szörnyű hely, tehát az energiaellátottság oké, ott ugye megvannak az atomerőművek, egyébként mezőgazdaságilag is szerintem alapvetően azok közé az országok közé tartozik, akik… nem tudom, hogy önfenntartóak-e, de hogy termelnek elég sok mindent, tehát nem lenne annyira rossz a big picture. Viszont ez az adósságfronton, ugye politikai fronton egy erősen nehéz változás, tehát ez nehezen körvonalazható, legalábbis nem körvonalazódik most rövid távon.
Sándor Dávid: És ugye tavasszal jön ugye a választás gyakorlatilag. Tehát egészen addig kicsit, patthelyzetszerű.
Dinnyés István: Abszolút. Úgyhogy annyira nem izgalmas nekem, akkor lenne az, ha látnék valamit. Tehát egyébként például hogyha lenne bármiféle pozitívum, például ez a Hormuz-sztori megoldódna, tehát nem lennének itt Európában az energiaköltségekkel kapcsolatban ilyen problémák, akkor arra azt mondanám, hogy akkor oké, igen, nincs megoldva probléma, nem is nagyon látjuk, de hogy az felszabadítja talán ezt a nyomást most a kötvényhozamokon, meg ezt a pesszimista képet így a térségre vonatkozóan, hogy az energiaárak mikor mennyibe fognak kerülni. Tehát igazából az ott lenne számomra érdekes, ha például bármiféle pozitívum történne, akár nyilván az is, hogyha a politika irányába látnánk egy olyat, ami megnyugtatná az embereket – ezt látom most így a legkevésbé.
Sándor Dávid: Állítólag a héten jön egy újabb békemegállapodás.
Dinnyés István: Na, de hogyha igen, tehát egy ilyesmi… ott nyilván nem tudom, hogy elhisszük-e, de hogyha nem is mindig kell ennyire belemenni – ezt megtanultam az idei évben, hogy ugye ha látszik is, hogy ebből nagyon nehezen lesz megállapodás, hogyha legalább olyasminek tűnik, amiben a piac bele szeretne hinni, akkor rövid távon az azért egy megjátszható történet. Továbbra is egyébként nem tudom, hogy mi lesz, de én is azt látom, hogy az Egyesült Államokon is egyre nagyobb a nyomás. Tehát az egész világ most már nagyon szeretné ezt letudni, de amit már nagyon sokszor boncolgattunk itt, hogy azt, hogy hogyan fog ez megvalósulni, úgyhogy mindenkinek megfelelő legyen, azt nem látom, de ne is kezdjünk bele, mert ez…
Sándor Dávid: Na, behozok akkor azért egy lehetőséget itt. Ugye ezt a francia dolgot, ezt azért ahhoz kötötted, hogyha van feloldás, látszik feloldás ebben a Hormuzi-kérdésben, akkor válhatnak érdekessé ezek az eszközök – ez nyilván most, ezt még nem tudjuk százszázalékosan állítani. Ahol egyből jobb a helyzet, és erről is már beszéltünk, talán nagyon régóta beszéltünk erről, ugye ez a brazil helyzet, mert azért ott is az a helyzet, hogy az elmúlt években ugye ez a Lula-kormányzat Brazíliában, nekik nem igazán sikerült egy korábbi ígéretüket beváltani, és ez gyakorlatilag a költségvetési fegyelemmel kapcsolatos ígéretük volt, és ez oda vezetett, hogy igazából Brazíliában nagyon-nagyon magas, talán globálisan a legmagasabb, tehát kétszámjegyű százalékos reálkamatot kellett fenntartaniuk. Ezzel együtt ugye a GDP-növekedés is alapvetően egy alacsony egyszámjegyű százalékos növekedést tud csak felmutatni, és igazából ez valamilyen szinten azért a részvénypiacon is egy ilyen fékező erő volt itt az elmúlt években. És ebben most látszik változás, mert hogy – és megmondom őszintén, nem gondoltam, hogy majd pont ez hozza a változást –, de hogy ugye a Bolsonaro, az ifjabb Bolsonaro gyakorlatilag megnyerte az első körös választást Brazíliában, és nagyon úgy tűnik, hogy a második kört is megnyeri, ez most hétvégén lesz majd a választás. És egy nagyon érdekes dolog: képzeld el, hogy ő is azért egy ilyen populista vonal, ilyen jobboldali populista vonal, de elkezdett ő is azzal kampányolni, hogy a kiadásokon fog bizony – közszférában elsősorban – ott azért tervezne lefaragni, és ilyen módon a hiányt megpróbálja rendbe tenni. Egy olyan kis kitűzője szokott lenni, amin egy olló szerepel. Tehát ő, hogy úgy mondjam, az argentin Milei light verziója, mert ugye a Milei az a láncfűrésszel nyomta a színpadon, az ifjabb Bolsonaro meg egy ilyen ollóval, kis ollóval. De alapvetően, és nyilván az üzenet az pozitív, és ugye a piacok ebbe kapaszkodnak jelenleg, hogy ha elindulna egy fegyelmezettebb költségvetési politika – és ez látszik, hogy nagyon sok helyen egyébként erre kiéhezettek a befektetők –, akkor az megnyitná a lehetőségét, hogy a kamatok lejjebb jöjjenek, az a gazdaságnak tudna adni egy ilyen felpörgető erőt, és igazából erre nem tudom, tíz-tizenpár százalékot pattant is a részvénypiac. Ami egyébként globálisan továbbra is egy elég olcsó részvénypiac.
Dinnyés István: Nagyon, nagyon, nagyon. Még egy gondolat erejéig visszatérek Európátba: hogy egyébként mondtad ezt a költségvetési fegyelmet, és egyébként nézd meg például, hogy az olaszoknál is ugye alapvetően egy elég erős populista vonzattal nyert a Meloni, de hogy alapvetően azóta ő is betartja gyakorlatilag ezeket a fiskális vonalakat. Tehát kicsit mintha hajlana ebben az irányban a világ, hogy – amit mondtam – hogyha ilyen irányba megyünk, hogy itt a kötvényhozamok magasabb szinten maradnak, akkor egyébként befejeződik ez a sztori, hogy te azt csinálsz, amit akarsz, és kénytelen leszel igazodni gyakorlatilag a befektetői elvárásokhoz is ilyen kiadásfronton. És ilyen szempontból egyébként Brazília egy nagyon nagy lehetőség. Egyébként szerintem az egész latin-amerikai piac továbbra is. Van egy nagyon fontos szekuláris trend, hogy a nyersanyagokra egy nagyobb igény van a világban, ezek ott vannak. És ugye ez volt mindig is a kérdés, hogy rövid távon viszont lesz-e valami katalizátor. És mi már elég régóta ajánljuk, idejében is egyébként, annak ellenére, hogy számítottunk rá, hogy a választások környékén azért bőven bejön volatilitás, de mindig is azt mondtuk, hogyha egyébként ezen egy kicsit túl tudsz nézni, akkor nagyon nagy lehetőségek vannak benne. Mert hogy maga a világ ugye egyrészt tart ebbe a vonalba, ebbe a nyersanyag-felértékelődési potenciál irányába, másik oldalról pedig ebbe a fiskális fegyelembe. És nyilván Brazíliáról, meg Latin-Amerikáról is néha nehéz elképzelni, de mégis ilyesmi dolgok körvonalazódnak, és hogyha ez folytatódik, akkor ezekben nagy potenciál van – ugye a kamatok továbbra is tök magas szinten vannak, ezeket le tudják kicsit hozni, kicsit a deviza is stabilizálódik, akkor ezekben nagyon nagy potenciál van, itt a lévő részvényekben. És nyilván egy nagyon egzotikus ország, tehát látom az ügyfélkörünkön nálunk is, hogy amikor erről beszélek, akkor azért, hogy mondjam, nagyszemekkel néznek, ugye mindenkinek eszébe jutnak a drogbárók, stb. De hogy másik oldalról tényleg egyre nehezebb olyan területeket, olyan befektetési régiókat találni, ahol tényleg olcsó dolgokat találsz, és nem AI. Tehát ez fontos, hogy – az AI-ciklusnál beszéltünk, hogy igen, olcsóbb, de ott azért folyamatosan figyelni kell, vannak nagy kockázatok, teljesen így nyugodtan beleülni azért nem, azt monitoringolni kell. Tehát ez egy olyan szituáció, most lehet, hogy mi egyik oldalon állunk, de azért tényleg, hogyha őszinték vagyunk, vannak kérdések. Viszont így szerintem ez a másik vonal, ez egy sokkal nyugodtabb, ha benne van az ember hosszabb távra. Nyilván ez egy nagy volás régió, ezt te tudod a legjobban, hogy ezek a részvények aztán olyan be tudnak lengeni, de mégis úgy kitekintve befektetési időtávra, teljesen egy tök olcsó dolgot veszel meg, amire nagy valószínűséggel szükség lesz a jövőben.
Sándor Dávid: Na, ez jó, hogy behoztad egyébként, igen. Tehát ezt azért fontos, szerintem nagyon fontos leszögezni, mert sokat beszélünk az AI-ról, implikációkról, stb., de hogy amikor arról beszélünk, hogy hogy érdemes, vagy mik azok a szegmensek, régiók, szektorok, amikben lát az ember potenciált, akkor valahogy úgy néz ki a kép, hogy vannak AI-hoz kapcsolódó lehetőségek, amik ilyen módon kapcsolódnak, mindegyikben van valami egyedi plusz lehetőség is, amiben az ember lát egy ilyen hozzáadott értéket, és mellette van azért egy olyan csomag is, ami nem AI-hoz kötődő. Tehát valahogy az ember így próbálja kibalanszolni azt, hogyha oké, és persze az AI-kitettségek nagyon sokat emelkedtek, feljebb vagyunk már, nőnek a kockázatok szabályozási oldalról, meg több oldalról is, ezt beszéltük, de hogy ilyen módon lehet egy ilyen balanszot megtartani. És akkor itt hoznám be a következő témánkat, csak hogy sikeresen beléd fojtsam a szót, és ez pedig a magyar – mert hogyha erről beszélünk, hogy hozamkonvergencia, költségvetési fegyelem, költségvetési fegyelem és hozam és egyéb konvergencia, akkor az a helyzet, hogy nyilván ez a magyar sztori is ilyen szempontból jónak tűnik. Vagy hát ugye ez a kérdés. Most igazából mi pont úgy vesszük fel ezt az adást, hogy kedden vagyunk, és ugye tegnap jöttek ki a miniszterelnöknek… ugye bemutatta a ’27-es költségvetést, ma reggel már beszélt a költségvetési pályáról, hogy azt hogy várják, hogy alakulhat a következő években, de részletszabályokat még nem látunk, részleteket még nem tudunk, tehát ezt csak a hallgatóságnak mondom, hogy ezt legyenek szívesek akkor így kezelni, amiket most mondunk, de hogy mivel ez egy nagyon fontos topik, ezért meg kell ejtenünk, hogy mit mondunk erről.
Dinnyés István: Egyébként szerintem a magyar helyzet most több szempontból tök érdekes, hogy ugye azért sokszor inkább ilyen kicsit lemaradónak éreztem az itteni folyamatokat, de hogy most van egy olyan vetülete ennek az egésznek, ami zajlik, ami kicsit mintha ilyen előljáróban lenne. Tehát amit mondtam itt Európáról, hogy vannak problémák infrastrukturális oldalon, a népesség bizonyos része nagyon nem jól él – ezek ugye egyértelműen megjelentek itt nálunk is. És tehát ameddig ugye Európában még mindig ez a populistább irány megy, aki igazából nem keresi a választ arra, hogy hogy tud egyszerre mindennek megfelelni, nálunk ugye a kormány – hát ezt nem tudjuk, hogy meg fog-e ennek felelni, de hogy próbálja ezekre a választ megkeresni. Tehát és ezt látjuk ugye a költségvetésben is, hogy a költségvetés most nagyon fontos, mert ugye bizalmat szavaztak a befektetők az új kormánynak, de hogy akkor az, hogy ez a bizalom meddig marad, az az egyik talán a legfontosabb mérőszáma. Tehát hogyha azt látják a befektetők, hogy egy hiteles költségvetést tesz le, és tényleg nem a kiadási, ez a populista oldalon megy tovább, akkor vélhetően továbbra is megszavazzák neki a bizalmat, nyilván a forint továbbra is keresett eszköz lesz, és ugyanígy a kötvényhozamok is így tudnak mérséklődni. És ezért ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés, de közben van egy nagyon nehéz feladvány, tehát amit mondtunk, hogy Európában is, ez egy nehéz feladvány, nálam már biztosan nagyon sokan meglépték volna – és nyilván nem akarok teljes párhuzamot vonni, tehát hogy vannak nagy európai országok, ahol sokkal nagyobb falsúlyú kérdések vannak, ráadásul nálunk védelmi oldali kiadások, stb., nagyon sok egyéb dolog felmerül –, de hogy mégis, itt az a helyzet, hogy nálunk is ugye azért van egy ilyen probléma, hogy összességében volt egy eléggé eleresztett költségvetés, egy elég nagyra nőtt állam, aki folyamatosan nagy kiadásokkal dolgozott, viszont nyilván a kormánynak is azért eleget kellene tenni a megválasztóknak is, tehát azért ők is nagyon sok mindent ígértek, és hát ezt a bizalmat azért ők se szeretnék lerombolni, mert ugye senkinek nem érdeke ez az egész. Úgyhogy ennek kéne megfelelni, és ugye ilyen szempontból nagyon érdekes költségvetés, hogy ezt most láttuk, hogy ezt hogy próbálják akkor megugrani. És amit mondasz, hogy nem látjuk a részleteket – tehát azért nagyon sok ilyen, a tegnap, abból, ami eddig elhangzott, azért elég sok mindent csak felületesen tudunk megbeszélni, de hogy azt kell, hogy mondjam egyébként, hogy így első ránézésre ez valamilyen szinten elkezdődik, tehát hogy ebbe az irányba sikerült egy olyan lépést tenni, ami – nyilván mondom, nem látjuk a részleteket, nem tudom rá azt mondani, hogy nyilván tökéletes, mindennek megfelel –, de hogy mégis ezen a nehéz úton egy viszonylag stabil lépésnek tűnik ez így elsőre.
Sándor Dávid: Igen, akkor én is mondok róla, az én megélésemet. Ugye tegnap tudtuk meg, van egy szám, ez a 4,9% az idén a jövőre tervezett költségvetési hiány GDP-hez képest, tehát a 4,9%-ra fog mérséklődni. Szerintem az egy jó jel, hogy többségében nem bevétel oldali intézkedések ezek, hanem többségében kiadás oldali intézkedésekkel érhetjük el ezeket a szinteket, tehát ennek úgy alapvetően az optikája ilyen szempontból inkább jónak volt mondható. Nyilván ami miatt én most, hogyha részvényesi oldalról nézem ezt a kérdést – részvényesi oldalról azért, hogy mondjam, egyik szemünk sír, a másik nevet. Ugye amelyik sír, az nyilván a társasági adó emelése miatt tud sírni, ugye ez a nagyobb vállalatokat tudja érinteni. Azért adózási fronton vannak olyan tételek, amik kifejezetten tőzsdén lévő vállalatokat enyhén inkább negatívan érintenek, ugye itt elsősorban a profittermelésük, a profitkilátásuk tekintetében. Ez nem vészes hatás, még egyszer, így a nagyon pontos százalékos értékeket még nehéz kalkulálni, de egyelőre úgy tűnik, hogy ez alapvetően nem egy vészes, de inkább egy negatív irányba mutató hatás. Ami egy másik érdekessége volt a bejelentéseknek – ez már ma jött –, ami szintén egy picit, hogy mondjam, na, tehát a másik része ugye ez a költségvetési pálya. Itt ugye, ami érdekes volt, hogy mi már azért azt reméltük volna szerintem, hogy 2029-re már ez a maastrichti háromszázalékos szintre, vagy az alá be tud jönni a hiány, vagy legalábbis így tervezik a pályát. Ez ugye 3,4 százalék lett, tehát még fölötte vagyunk, és 2030 lesz az első év, amikor alá bejövünk.
Dinnyés István: De ez azért, hát olyan, ez a befektetőknek ez a küszöb határában még azért benne van…
Sándor Dávid: Igen, tehát ezt sem mondom vészesnek. Ugye ennek az a kicsit a kockázati eleme, hogy 2031 választási év, és ugye akkor, hogy mondjam, úgy nyilván a hihetőségét, vagy a hitelességét tekintve, hogy akkor hozzuk le három százalék alá a költségvetési hiányt, ott ébreszthet ez kérdőjeleket. Én csak ilyen szempontból hozom ezt föl. Nyilván az euró-konvergencia szempontjából is, hogyha ugye ez a pálya, akkor itt arról beszélünk, hogy nagyjából 2032 lehet az az időpont, amikor euróbevezetésről tudunk majd beszélni. Ez sem vészes, egyébként nagyon sok, vagy több olyan külföldi elemzőt is láttam, akik alapvetően inkább ezt várták volna, tehát semmilyen ilyen nagyon negatív, extra helyzetről nem beszélünk. Viszont úgy összességében, amit én számoltam, vagy kalkuláltam – ugye korábban is már számolgattam azt, nyilván ezek ilyen nagyon optimális szcenáriók voltak, hogyha minden nagyon-nagyon ambiciózus módon megtörténik, nyilván ennek társadalmi, politikai oldala is van, ami miatt ez nem ennyire egyirányú, vagy egyértelmű pálya, tehát ezt nem akarom letagadni. Azért abban az esetben jöttek ki olyan számok, hogy mondjuk egy magyar részvénypiacra nézve, egy BUX-indexre nézve, azért bőven ilyen 15%-os felértékelődést tudna hozni az, hogyha ugye a hosszú hozamok lekonvergálnak mondjuk görög-horvát szintekre, mert még abban is van egy puffer. Illetve hogyha a magyar részvénypiacnak ez a kockázati prémiuma – ami egyébként a legmagasabb a régiós részvénypiacok közül, és egészen 2022-ig a lengyellel egy szinten volt nagyjából végig a megelőző években –, tehát hogyha lejönnénk a lengyel szintekhez, vagy legalábbis a köré, az még rá tudna adni egy ilyen boostot, vagy turbófokozatot erre az átárazódási lehetőségre, és ugye azt tudta volna kihozni a magyar részvénypiacra akár ennél jelentősebb, 20%-os, de akár még azon felüli emelkedési potenciált is. Ugye ez az, amiben nem számol az ember azzal, hogy az eredmény oldalon mi történik a vállalatoknál, és itt látjuk azt, hogy az eredmény oldalon viszont most úgy látszik, hogy vannak olyan intézkedések, amik enyhén negatívan hatnak, de összességében még akkor is azt gondoljuk, hogy ha a konvergenciasztori az fog tudni folytatódni a következő években, akkor még ez a fajta eredmény oldali kockázati tényező sem veszi el ennek az átértékelődésnek a lehetséges pozitív hatását. Tehát ha nem is ekkora, de valamekkora felértékelődés még így is marad egyébként a magyar piacban.
Dinnyés István: Csak egy gondolat, mert szerintem ez nagyon fontos, felvetetted, és lehet, hogy ezt a későbbiekben majd szélesebben fogjuk tárgyalni akár itt, hogy az egyébként, hogy itt vállalatokat, meg esetleg részvénypiacot negatívabban érinti, az egyébként lehet, hogy egész Európában egy topik lesz. Ha itt tényleg azt látjuk, hogy itt – látjuk, milyen megmozdulások vannak Európában, és ez miatt ilyen politikai váltások jönnek –, az egészen biztos, hogy a költségvetési fegyelmet ugye több helyen próbálják majd rendbe tenni, és biztos, hogy az egyik lába az ez lesz, hogy lesznek olyan vállalati szegmensek, akik ebből nem nyertesként fognak kikerülni. Lesznek olyanok, akik igen – tehát alapvetően, például mondtam a védelmi ipart, nem hiszem egyébként, hogy Európa nagy országai erről letennének, és ott próbálnák majd meghúzni a nadrágszíjat –, de hogy szerintem ez egy topik lesz a következő időszakban, ha itt tényleg váltások jönnek be, és tényleg elhagyjuk azt a környezetet, ahol mindent lehet, mert végtelen finanszírozás van. Úgyhogy ilyen szempontból igen, negatív, de hogyha látjuk azt, hogy tényleg társadalmilag milyen feszültségek tudnak kialakulni akkor, hogyha folyamatosan nem törődsz bizonyos rétegekkel, akkor viszont valahol igazolható, hogy másképp kell, tehát szélesebb körben kell valahogy a költségekben a bevonása a rétegeknek. Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert közben meg a versenyképességet is tartani kell, tehát az fontos, hogyha folyamatosan csak úgy megszivatod a vállalatokat, tehát nem az értékteremtő folyamatokat, akik munkát, tehetséget hoznak be, azokat kell… de hogy összességében viszont az meg mindenkinek az érdeke, hogy társadalmi szinten egy élhető világban legyünk. Tehát szerintem ezek fontos, nagyon fontos témák lesznek itt Európában a következő években.
Sándor Dávid: Most, hogy itt ennyit elmélkedtünk, most lezárásnak elhoztunk egy tuti tippet, egy tuti lehetőséget. Ugye ezt szokták mondani a részvény- meg tőkepiacokon is, hogy tuti tippek azok nem léteznek egyébként, és valóban senkinek nincsen üveggömbje. De mi most megtaláltuk. Ott porosodott fönt a raktárban, és megtaláltuk, belenéztünk, előhoztuk.
Dinnyés István: Egyébként nálad porosodott, nálam nem porosodik.
Sándor Dávid: Na. Lerántjuk a leplet? Miről fogunk most beszélni? Szerintem mindenki eldobja a kávét otthon. Hát ez a tartós befektetési számla. Mert hogy itt még mindig azt látjuk, hogy annak ellenére egyébként, hogy tényleg egy olyan lehetőségről beszélünk, ami igazából minden szempontból megéri befektetőknek, nem? Tehát amúgy is ugye értékpapírszámlán tartod a befektetéseidet, miért ne választanál már egy olyan lehetőséget, ami bizonyos idő után – ugye hogyha eltelik három év, vagy eltelik öt év, akkor igazából kellően hosszú idő, hosszú tartás mellett –, te gyakorlatilag adómentesen fogod tudni élvezni itt az értékpapír-befektetésekből származó jövedelmeidet és hozamaidat. Végigmenjünk ezzel? Hogy mik az előnyei? Hogy néz ki ez az egész?
Dinnyés István: Hát figyelj, azért olyan nagyon nem tudom, mennyire akarsz így részletekbe belemenni, tehát alapvetően óriási előny. Ha valakinek tényleg van olyan pénze, amiben tud hosszabb távon gondolkodni, és nem kell neki azonnal, akkor egy óriási előnyt nyújt, tehát az, hogyha nem adózol valami után. Tehát itt ugye arról beszélünk, hogy öt év után teljesen adómentessé válik a befektetésed, három év után pedig tizenöt helyett…
Sándor Dávid: Igen, de tehát hogy azt mondod, hogy tud hosszabb távon, tehát nem is kell… tehát hogyha időközben neked szükséged van mégis a pénzre, akkor annyi az egész, hogy fogod, kiveszed a pénzt, és ugyanúgy leadózod a lehetséges hozamodat.
Dinnyés István: Mert még egyébként, ami felmerülhetne negatívumként, hogy igen, de hogy akkor nem tudok szolgáltatót váltani, nem tudom én elvinni – de hogy ez se igaz, hogy nagyon könnyen lehet manapság egyik helyről átvinni a másikra a TBSZ-számlákat. Úgyhogy igazából ez, ha nem az én kedvenc számom, hogy ez egy abszolút no-brainer, bárki, akinek befektetése van, annak ezt maximálisan ki kellene használnia, hiszen egy óriási pluszt tud hozzáadni. És ugye itt szoktak mutatni, ha valaki pusztán csak kötvényekbe fekteti a pénzét, de mindig újra-újra-újra befekteti – és tényleg itt arról beszélünk, hogy évekről van szó –, ez óriási pluszt tud adni. Na most itt ugyanarról beszélünk, tehát hogyha ezek a leadózott dolgok nem tűnnek el, hanem ezeket újra-újra-újra befektetem, akkor ez pár év alatt egyébként óriási plusz bevételt, nyereséget tud okozni a befektetési számlámon. Tehát ez egy olyan dolog, ami ilyen pénzügyi edukáció szempontjából elengedhetetlen, ameddig ez rendelkezésre áll, addig ez maximálisan kihasználandó.
Nálunk ugye annyiban van egyszerűbb helyzet a privátbankban, hogy ugye a kollégáim, privátbankárok, tanácsadók azok egész évben tájékoztatják az ügyfelet arról egyébként, hogy le fog járni a számlájuk, és ilyenkor pedig proaktívan meg is keresik őket, hogy kössék újra, nyissák újra ezeket a számlákat, tehát nagyon odafigyelünk rá, ez nyilvánvaló, amit mondtam, az előnyök miatt.
Sándor Dávid: Hát ennek akkor ez az apropója, hogy jön az évvége, és akinek van esetleg idén lejáró TBSZ-e, azt tessék újrakötni, ugye ez azért fontos, mert akkor nem kell ezt az egyéves ilyen feltöltési periódust végigülni úgymond, hanem akkor rögtön kezdődik ez az öt éves új időszámítás.
Dinnyés István: Amiben részkivételekre is van lehetőség, tehát hogyha úgy vagyunk, hogy a pénz valamekkora részére szükségünk lenne, azt is kivesszük, és akkor csak kevesebbel futunk tovább, de gyakorlatilag teljesen rugalmas megoldás, tehát ezért is, ha esetleg lenne, aki ilyen befektetési podcastokat hallgat, és mégsem ismeri, vagy mégsem használja ki, az nagyon sürgősen nézze meg és tegye meg.
Sándor Dávid: Na, hát nagyon szépen köszönöm a hallgatóságnak, akik ma egy tuti befektetési tippel is gazdagodhattak, mégpedig a tartós befektetési számlára hívtuk fel a figyelmet, tessék megnyitni, akinek van és lejár, tessék újrakötni, tessék megnézni ezeket a lehetőségeket. Itt egy adómentes lehetőség áll a befektetőknek a rendelkezésére. Hú, nagyon messziről indultunk, úgy kanyarodtunk ide a TBSZ-hez, hogy beszéltünk amerikai gazdaságról, beszéltünk az AI-beruházási ciklusról, a kockázatairól, de a továbbra is látható lehetőségekről ebben az egészben, egy picit Samsungoztunk, utána elkanyarodtunk a franciák felé, ahol azt gondoltuk, hogy ha itt a Hormuzi-helyzetben valamiféle megállapodásra jutnak, akkor adott esetben még ott is nyílhatnak a francia eszközökben lehetőségek, de hogy még egyelőre azért egy picit úgy zűrös a helyzet. Ahol kevésbé zűrös a helyzet, és látszik egy jó irányba forduló politikai helyzet, ez Brazília, ugye már régóta ott van az ajánlási listán a Brazília, itt továbbra is, és rövid távon is úgy néz ki, hogy érkezett egy jó kis katalizátor, és ráfordultunk oda, hogy itt a költségvetési fegyelem az kezd egyre fontosabb lenni bizonyos helyzetekben, bizonyos országokban, és hát beszéltünk egy picit itt a magyar, a magyar új költségvetésre, hát legalábbis az eddigi információk alapján, meg hogy ez milyen hatással lehet akár magyar eszközökre, magyar részvénypiacra. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet, beszélgetőpartnerem Dinnyés István volt, az OTP Global Markets osztályvezetője, jómagam pedig Sándor Dávid voltam, a Multi-Asset elemzési csapat vezetője.
A videóban megjelenik a végefőcím, amelyen az alábbi felirat olvasható:
Jelen podcast marketing közleménynek minősül. A podcastban szereplő információk nem minősülnek nyilvános ajánlattételnek, befektetési tanácsadásnak vagy befektetési elemzésnek, sem pedig ügylet végrehajtására vonatkozó konkrét ajánlatnak, javaslatnak vagy felhívásnak. Amennyiben a podcast egy vagy több pénzügyi eszközre vagy kibocsátóra vonatkozóan befektetési stratégiát is ajánl, vagy az eszközök jelenlegi vagy jövőbeni értékére vonatkozó véleményt is tartalmaz, úgy az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/eu rendelete szerint befektetési ajánlásnak minősül. A podcastban elhangzó tájékoztatás ugyanakkor nem teljes körű. A podcastban említett az OTP Bank Nyrt. által forgalmazott, illetve az OTP Bank Nyrt. ügyfelei számára elérhető termékekről és szolgáltatásokról további részletes információkat kaphat az OTP Bank Nyrt. bankfiókjaiban és a www.otpbank.hu internetes oldalon. A podcastban foglaltak alapján hozott konkrét egyedi döntések, illetve befektetések kockázatát az ügyfél viseli. Az OTP Bank Nyrt.-t nem terheli semmilyen felelősség a podcast tartalma alapján hozott befektetési döntések eredményességéért. A podcasttal kapcsolatos további jogi tájékoztatás elérhető az alábbi oldalon: www.otpbank.hu/gm/podcast-disclaimer.
Hozzon ki többet befektetéseiből!
Elemzői hírlevél
Ne maradjon le friss elemzéseinkről!
Kereskedne az elemzésben említett termékekkel?
Az OTP SingleMarketen több ezer befektetési termék érhető el, sőt a budapesti és a frankfurti értéktőzsde papírjai mellett már amerikai részvényekkel is kereskedhet.
Részletek