Kicsi a megtakarítás, de erős – MukBANK
2026. február 9.
A MukBANK asztalán ezúttal a kis összegű, rendszeres megtakarítások kerültek terítékre. A műsorvezető, Buzás Andris vendégei Fabriczki Rita, az OTP Bank Megtakarítási Termékekért és Szolgáltatásokért felelős vezetője és dr. Görbe Pál influencer voltak, akik mini ételfalatok mellett beszélgettek arról, miért az elindulás és a rendszeresség a legnehezebb – és egyben a legfontosabb – lépés a spórolásban.
Rita: Nincs olyan kicsi összeg, amivel nem lenne érdemes elkezdeni megtakarítani.
Andris: Amit nem tudsz megengedni magadnak kényelmesen, hogy kétszer megvedd, azt nem tudod megvenni.
Palkó: Hát jó, csak ez például bizonyos esetekben nem tud működni, tehát nincs ez egy drágább, nagyobb értékű autónál vagy egy ingatlannál, az nem spórolhat addig, amíg kétszer annyi pénzem lesz.
Rita: Mindig azt szoktam mondani igazándiból, hogy a megtakarítás az valami költésről való lemondás. Úgyhogy ha ezt meg tudjuk lépni, akkor már jó úton vagyunk.
Palkó: Lemondás vagy optimalizálás? Még jobb!
Animáció elkezdődik, OTP MUKBANK felirat jelenik meg.
Andris: Sziasztok! (felirat: Buzás Andris) Itt vagyunk egy újabb OTP Mukbank részben,ahol a kis összegű rendszeres megtakarításokat fogjuk átbeszélni Ritával, aki amostani pénzügyi szakértőnk, illetve Palkóval, aki pedig az ételekhez nagyonjól ért. És most az ételek szempontjából is azon van a hangsúly, hogy kisfalatokat fogunk enni, és szerintem ez a bagel tök jól reprezentálja, hogy akis falatokból egyszer csak, mint a kis összegű megtakarításokból, egyszer csakvalami egész, amire spórolunk, összejöhet. Itt a lazacos bagelen kívül van mégCaprese saláta, Mack ‘n’ Cheese Bites, ez mit is mondtál?
Palkó: Wellington.
Andris: Wellington…
Palkó: Bites.
Andris: Bites. Ez panna cotta, ez tuti, ez quiche, ez micsoda, ez valami guacamolés taco, igen, ez pedig...
Palkó: Pisztáciás tart.
Andris: Pisztáciás tart, úgyhogy ezeket fogjuk most végigkóstolgatni, és mindeközben a kis összegű rendszeres megtakarításokról… remélem Rita, te majd segítesz nekem, ugyanis addig nem engedlek el, amíg nem tudom, hogy én hogy tudok összespórolni, mert én ebben amúgy ezt tényleg be kell valljam, hogy ebben azért nem vagyok annyira ügyes, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen tippeket mondasz majd nekünk. És Palkó, te pedig majd ossz meg pár tippet szintén, hogy te hogy szoktál spórolni, vagy...
Palkó: Hogy igyekszem spórolni.
Andris: Igen, hogy igyekszünk.
Palkó: “Szoktam” erős túlzás, de rajta vagyok azért.
Felirat: Dr. Görbe Pál
Rita: Már az igyekezet is jó.
Andris: Rita, mi az, amivel szeretnénk kezdeni? Szerintem kóstoljunk először.
Rita: Hát nekem az all time kedvenc ételem a Mozzarella Caprese, úgyhogy én azzal kezdek.
Felirat: Fabriczki Rita
Andris: Jó, oké, kezdjünk ezzel, meg ez egy kis lightos falatka.
Andris: Hú, nagyon jó, szerintem a Caprese alapból azon múlik, hogy a paradicsom milyen benne, és ez egy nagyon jó paradicsom.
Rita: Szerintem meg, hogy milyen a mozzarella.
Andris: Igen?
Palkó: Jó, azért a balzsamecet sem utolsó szempont.
Andris: Megkóstolhatjuk a tacót szerintem. Én kíváncsi vagyok arra is nagyon, mert én a guacamolet amúgy nagyon-nagyonszeretem, viszont szerintem elég “picky” vagyok benne, hogy milyen a…
Rita: Várjatok, mert én még a másikat sem ettem meg, de a paradicsom passzol a guacamolehoz.
Andris: Abszolút.
Palkó: Na várjunk csak...
Rita: A koriandert szeretitek? Mert amúgy ez eléggé megosztó.
Palkó: Imádom!
Andris: Nekem ez nagyon érdekes, de nekem az volt, hogy az elején én nagyon-nagyon nem szerettem, és próbáltam megszeretni, mert egyre több ételben találkoztam vele, és már úgy elvagyok vele. Én mindig a szappanhoz hasonlítottam egyébként, hogy ilyen szappanízű a koriander, de most már így tudom élvezni.
Palkó: Ezt teljesen jól eltaláltad egyébként, szóval.
Andris: Igen.
Palkó: És ha már kis összegű megtakarítás, akkor Rita, mit ajánlasz nekünk, hogy hogy kezdjünk bele?
Andris: Nekem mindig azzal van a bajom, hogy elkezdem tök jól, de azt érzem, hogy nincs felépítve eléggé ahhoz a tervem, hogy én ezt hosszú távon be is tudjam tartani.
Rita: Mint bármit, mindig elkezdeni a legnehezebb a megtakarítást, és akár egy sportot, vagy egy jó szokást kialakítani, úgyhogy ez tényleg nem könnyű. És a másik, amit említettetek, az is tök valid, hogy a rendszeresség a legfontosabb, mert egyszer-egyszer félretenni vagy bedobni a malacperselybe, azt bárki tud. Itt ami a lényeg, hogy megtartsuk ezt a jó szokásunkat, és az a szerencse szerintem, hogy ezek a modern banki applikációk már nagyon támogatnak bennünket, tehát hogy be tudsz állítani akár egy olyan funkciót, hogy rendszeresen levegyen valamennyi pénzt a számládról, és átutalj egy külön perselybe, és akkor nem rád van bízva, hogy te ténylegesen megteszed-e ezt a megtakarítást, hanem ezt automatica elvégezzük helyetted. A másik, amit még szoktam javasolni, hogy lehetőség szerint hó elején tegyünk félre, mert ha arra várunk, hogy ó, majd a hó végén, ami megmarad, azt félreteszem, akkor abból tudjátok, mi lesz?
Palkó: Nem marad.
Rita: Gyakran figyelitek, gondolom ti is, hogy mennyit költötök, mert ebben is már nagyon sok banki applikáció segít titeket. Tehát abból nagyjából látjátok, hogy hogyan alakul a költési szokásotok. Igazából ki lehet kalkulálni, hogy körülbelül mi az, amit félre tudnék tenni.
Andris: Nekem, ami szerintem bevált így ezzel kapcsolatban, hogy nem egy konkrét összeget határozok meg, hanem így a bevételeimnek a százalékát, és százalékos arányban szerintem, ha mindig úgy vagyok vele, hogy jó 10%-ot mondjuk, ezt szerintem már említettem is egy részben, de hogy így még a nagymamámnak az anyukája mondta mindig, hogy a 10%-a a bevételeidnek így az ördögadója, ami amúgy is kifolyik a kezedből, és egy 10%-ot tényleg mindig félre tudsz rakni, hogyha ilyen százalékos arányban spórolunk, és szerintem ez vált talán nekem be így a legjobban, pedig mondom, hogy én ebben amúgy viszonylag rossz vagyok a hosszú távú megtartásában ennek a spórolásnak. Neked van valami, ami így bevált, vagy valami nagyon konkrét hack, ami…?
Palkó: Én a hosszú távban hiszek a spórolásnál. Habár mindig kitűzök magamnak valamilyen rövid távú célt is, amire mondjuk valamilyen dologra spórolok, vagy egy utazásra, és azzal tudom motiválni magamat, hogy megtartsam azt a jó szokást, hogy igen, ez egy fontos dolog és szeretném, úgyhogy ezért igenis egy-két dologról akár le kell mondanom az adott hónapban, ami nem olyan létszükséglet, hogy mondjuk ne tudjam nélküle átvészelni a hónapot.
Andris: Ti emlékeztek, hogy gyerekkorotokban, vagy akár ilyen tinédzserként mi volt az első dolog, amire spóroltatok?
Rita: Nekem van egy nagyon jó sztorim erre, mert '80-as években voltam még általános iskolás, hát ti még nem éltetek akkor, de tehát a rendszerváltás előtti időt képzeljétek el, és édesapám kivitt engem Németországba, ez volt az első nyugati utam, és ott megismerkedtem a Rózsaszín Párduc fogalmával, nagyon tetszett a rajzfilm, és hoztam haza egy ilyen kis kabalafigurát, és onnantól Rózsaszín Párduc őrületben voltam, úgy képzeljétek el, hogy farsangon is annak öltöztem, úgyhogy mindenki nézett rám, hogy jó, jó, hogy párduc, de miért rózsaszín? Merthogy ezt nem ismerte senki Magyarországon.
Andris: És így mondtad, hogy de hát ez tök menő!
Rita: Rózsaszín Párduc őrs lettünk, meg minden, és a helyi butikban elkezdtek árusítani - egy idő múlva bejött ugye ide is a Rózsaszín Párduc őrület -, úgyhogy Rózsaszín Párducos ruhákat, és nekem az volt a nagy vágyam, hogy egy Rózsaszín Párducos melegítőt megszerezzek, úgyhogy anno én még takarékbélyeget gyűjtöttem, ez szintén nem tudom, hogy megvan-e nektek, de az én generációm az biztos, hogy emlékszik rá, hogy a kis takarékbélyegből, hát ha nem is az egész rózsaszín párducos melegítőt tudtam megvenni, de beszálltam, és akkor hozzájárultam, hogy nekem legyen olyan. Úgyhogy ez az első ilyen emlékem.
Palkó: És annak sokkal nagyobb az értéke szerintem, amiért már te dolgozol, mert nyilván előtte a szüleink vettek nekünk dolgokat, és én emlékszem, hogy első éves egyetemista voltam, vagy lettem, mert az még a gimi utáni szünetben volt, hogy elmentem diákmunkára dolgozni azért, hogy mire megyek az egyetemre, ott lehessen egy új laptopom, és egyébként nem jött össze az a pénz, de a szüleim kipótolták, mert látták az igyekezetemet, hogy én tényleg mindent megtettem, ami tőlem tett hozzá, csak aztán felmentek az árak, és már nem futotta ki, de én tudom, hogy ott nagyon sok van, meg korán kellett kelnem, szóval én ezt a laptopot nagyon sokáig használtam, mert ugye az előszereteti értéke is nekem magasabb volt, mivel tudtam, hogy tényleg mennyit kellett ezért dolgoznom.
Rita: Tök jó, hogy mondtad, ez a célkitűzést, mert szerintem a rendszeresség mellett a másik nagyon fontos dolog, hogyha egy konkrét célt kitűzünk magunk elé, arra sokkal könnyebb takarékoskodni, meg ez a 10% szabály is tetszett. Egyébként nagyon sok elmélet létezik, hogy hány százalékát mire kéne fordítani a jövedelmünknek, de hát nyilván, mint ahogy nem is mindig ugyanannyi feltétlen a bevételed, de azért ezt nem lehet ennyire teljesen általánosítani. Viszont a konkrét célok mellett, amit én még elmondanék, hogy azért érdemes gyűjteni egy ilyen általános tartalékra is. És itt pedig azt szoktuk javasolni, hogy két-három havi jövedelemnek megfelelő összeget próbáljunk meg összegyűjteni ilyen végszükség esetére, úgyhogy ez is egy ilyen szabály.
Andris: Ez a vésztartalékos dolog, ez bennem talán ilyen, nem tudom, ilyen három éve fogalmazódott meg, hogy én is felállítottam magamnak, hogy mennyire előre gondolkodva szeretnék egy bizonyos összeget mindenképpen, ami alá így nem is mennék, meg ami nagyon tetszett, ezt nem is tudom, hogy hol hallottam, de ez is így évek óta a fejemben van, hogy amit nem tudsz megengedni magadnak kényelmesen, hogy kétszer megvedd, azt nem tudod megvenni.
Palkó: Hát jó, csak ez például bizonyos esetekben nem tud működni, tehát képzeld el egy drágább, nagyobb értékű autónál vagy egy ingatlannál, azt nem spórolhatsz addig, amíg “kétszer annyi pénzem lesz”.
Andris: Jó, igen, ez elméletben nagyon. Jó, de nyilván nem ekkora dolgok, nyilván valószínűleg majd, hogyha valaha meg tudom venni az első lakásomat, én se úgy veszem meg, hogy kétszer is meg tudnám.
Kóstoljunk! És amire én nagyon rá vagyok állva, nagyon kíváncsi vagyok rá, az a mac‘n’cheese bites, mert én alapból nagyon szeretem a mac’n’cheese-t, viszont így ez, ha jól látom, ki van rántva konkrétan, úgyhogy nagyon-nagyon kíváncsi vagyok.
Rita: Nagyon bizarrul néz ki.
Andris: Szerintem finom lesz.
Rita: Rántott kókusz kockák.
Palkó: Én megmondom őszintén, mikor leültünk, egyébként kérdeztem Andrist, hogy szerinted ez mi? Mondom, hogy mi lehet ez? És mondja, hogy így a listából ítélve szerinte ez a mac’n’cheese. De ki van rántva?
Meglepően finom egyébként.
Andris: Igen, szerintem ez frissen nagyon jó lenne, csak most már így nagyon ki van hűlve.
Palkó: Hogy marad nekik egyben? És utána hogy panírozzák be?
Andris: Én tudom, úgy marad egyben, hogy valamennyi időre a mac’n’cheese-t berakod a fagyasztóba.
Palkó: Ja, hát úgy könnyű.
Andris: Szerintetek mi így a legnagyobb tévhit a spórolással kapcsolatban, vagy a megtakarítással kapcsolatban úgy en bloc?
Rita: Konkrétan ezt egyébként kutatni is szoktuk, és egyik kutatásunkban megkérdeztük az ügyfeleket, hogy mi az az ok, ami miatt ők nem kötik le a pénzüket, vagy nem kezdenek el így félretenni. Meglepő módon az egyik leggyakoribb válasz az az volt, hogy már túl kicsi az összeg. Ezt a megkérdezettek 43%-a mondta*. Én ezt gondolom az egyik legnagyobb tévhitnek. Nincs olyan kicsi összeg, amivel nem lenne érdemes elkezdeni megtakarítani.
Andris: Ezt szerintem tök őszintén, talán az lehet ebben, vagy én magamból indulok ki az ilyen első lépcsőfok, hogy keveset tudok magamtól erről. Szóval, hogy szerintem az emberek nem szeretik így lekötni feltétlen a pénzüket, hogy így arra gondolnak, hogy akkor nem nyúlhatok hozzá ahhoz akármikor, és szerintem ilyen gondolatok is vannak talán a fejükben.
Rita: Pedig ez is egyébként egy tévhit, mert számos olyan megtakarítási forma létezik, ami úgymond “likvid” szaknyelven szólva, tehát bármikor hozzá lehet férni, úgyhogy ehhez, hogy nem lehet hozzáférni, de még az nyilván vannak olyan befektetési formák, ami nem éri meg feltörni, mert elesel valamilyen kamattól vagy adókedvezménytől, de nagyon sok olyan van, ami akár rövidtávra ajánlott.
Palkó: Egyébként szerintem ez a legjobb része is. Sokan ettől félnek, hogy nem férnek hozzá, de valójában ez a lényeg is. Tehát, hogy én saját magam elől azért szoktam lekötni a pénzt, hogy ne költsem el másra, mert mindig van valami éppen vissza nem térőnek tűnő ajánlat, amiről aztán idővel kiderül, hogy azért éppen kihagyhattam volna. Tehát, hogy így én saját magamnak egy elég nagy spórolási rátát tudok be annak, hogy a pénzem egy jelentős része le van kötve.
Andris: És nálatok mi az a, vagy nem kell konkrét összeget mondani, de hogy mi alapján döntenétek el, hogyha hirtelen a semmiből valamennyi pénzt kapnátok, vagy így itt lenne, akkor mi alapján döntenétek el, hogy azt most elköltitek valamire, vagy inkább félrerakjátok?
Rita: Hát ha egy ilyen talált pénz lenne, én azt biztos, hogy megtakarítanám, mert az nem volt belekalkulálva ugye eleve az én budgetembe, úgyhogy az ilyen...
Andris: Hú, ez szerintem egy nagyon jó, ez egy ilyen tételmondat, hogy te az alapján indulsz el fejben, hogy ez nem volt belekalkulálva neked a havi dolgokba. Nekem például erre a kérdésre az a válaszom, hogy attól függ, hogy van-e olyan, például én nagyon ilyen vagyok, hogyha mondjuk az a pénz pont annyi lenne, ami egy hatalmas vágyam, egy nem tudom, mondjuk egy új kamera, vagy valami ilyesmi dolog, akkor én egyből arra gondolnék, hogy hú, ez pont annyi, vagy hogy ebből pont kijön. Szóval szerintem én valószínűleg azt csinálnám, hogy így részben megtakarítanék, és részben meg úgy lennék vele, hogy ha megengedi ez az összeg, akkor megvenném valami nagyon nagy vágyamat. De ez egy tök jó dolog, én is így akarok gondolkodni, hogy azzal így nem számoltam alapból.
Rita: Jó, hát ez nálam szakmai ártalom is egyébként, de még egyszer ide behoznám, amit már az előbb említettem, ezt a Persely nevű termékét vagy szolgáltatását az OTP Banknak.
Andris: Nagyon előttem is van az applikációban a malacpersely. Azt dobja fel egyből, amikor belépünk az appba.
Rita: Azért, mert most van egy új funkció a perselyen belül, hogy a bankkártyás vásárlásaidhoz beállíthatsz ilyen kerekítés funkciót, és amikor vásárolsz, közben egyben megtakarítasz is. Úgyhogy ez segíti egyébként ezt a kis összegű rendszeres megtakarítást is, de most azért akartam idehozni, mert egyébként úgy észrevétlenül gyűlik a perselyedben a pénz, hogyha nem nézegeted meg mondjuk minden nap, hogy most mennyi gyűlt össze, úgyhogy az is néha nekem olyan, mint egy ilyen talált pénz, hogy így egyszer csak ránézek, és látom, hogy hoppá, itt már 40-50 ezer forint összegyűlt a perselyben, és akkor annak azért úgy meg tudok örülni, úgyhogy saját magát is az ember meg tudja így lepni.
Te is így gyakran meg szoktad nézni az egyenlegedet?
Palkó: Nem, én direkt nem. Én inkább nem, mert akkor van, hogy el is felejtem, és akkor nem kalkulálok azzal. És amikor lejár, akkor nyilván jön róla értesítő, hogy igen, és akkor meglepődöm, hogy ó, de jó, találtam pénzt.
Rita: Behoznám még azt a gondolatot, hogy azért a spórolás, meg a megtakarítás az nem teljesen ugyanaz, bár sokan össze szokták téveszteni, mert hogyha így akciósan meg tudok venni egy ilyen vágyott cipőt mondjuk, azt inkább spórolásnak nevezném, és hogyha meg így tudatosan egy bizonyos cél érdekében félreteszek, na az a megtakarítás. De ettől függetlenül mint nő, nekem is nagyon sokszor vannak, hogy így elcsábulok, hogy hú, ezzel most mennyit spóroltam, hogy most fél áron vettem meg a cipőt, de ez nem valós megtakarítás, ezt inkább spórolásnak mondanám.
Andris: Igen, meg ez inkább olyan, vagy hogy én nagyon sokáig ebben voltam, hogyha valami le van árazva, akkor az feltétlen nekem, az tök jó, Úristen, hát az mekkora jó deal. Miközben, ha kicsit úgy gondolkodunk, hogy valami nincs leárazva, de valóban nagyon szükségem van rá, és mondjuk azt egyszer megvenni, és utána nem így a leárazások alapján vásárolni, az lehet, hogy egy ilyen még ésszerűbb…
Palkó: Megfontoltabb döntés.Andris:
Andris: Igen, megfontoltabb döntés.
Palkó: Szerintem desszertezzünk.
Hát még a wellingtont nem kóstoltuk meg.
Andris: Elnézést, elnézést nyugodtan.
Palkó: A főételhez még nem jutottunk el.
Andris: El is felejtettem.
Rita: Ó, ezzel bemártani kéne?
Andris: Szerintem igen. Mi is az, mi van hozzá?
Palkó: Szerintem borsó, talán. Valami zöld.
Andris: Nekem ez nagyon fog ízleni szerintem.
Palkó: Borsó csírák, szerintem ez borsó, de nem tudom.
Andris: Neked honnan van olyan pálcikád? Ja, ó, ez nagyon okos. Hú, de szerintem ez nagyon finom.
Palkó: Igen.
Mindenkinek jut még egy. Én már megszámoltam.
Igazából én a pisztáciás tartra is pályázok.
Rita: De biztos, hogy amúgy gyerekkorodban ilyen spórolós voltál, meg aki nem ette meg egyből az összes Mikulás csokiját, nem? Olyan típusnak néznek.
Palkó: Nem, meg nekem van két tesóm, szóval nekünk mindig meg kellett számolni, hogy mennyi van egy adott dologból.
Rita: Meg fogtok lepődni, de én is ilyen félrerakós voltam. Azért is mondtam pont a Mikulást, mert nekem meg a húgommal volt így, hogy megkaptuk a Mikulás csomagokat, és ő már kb. aznap megette, vagy másnap legkésőbb, én még húsvétkor is előhúztam a szekrényből valami Télapó csokit, úgyhogy én már kiskoromban ilyen spórolós, meg beosztós voltam.
Palkó: Az a baj, hogy nekünk meg kell tenni, mert nálunk húsvétkor anya abból csinálta a sütikre, a tetejére a csokit. Tehát hogyha addig nem ettük meg, akkor annak vége. Azt már nem ettem meg.
Rita: Ahogy így elmondod, nagyon ilyen tudatos családban nevelkedtél.
Andris: Akkor szerintem térjünk át a desszertekre. Én már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, főleg erre a kis pisztáciás - mint mondtál, pisztáciás-mascarponés tart? Ez nagyon jól hangzik számomra. Úgyhogy kóstoljuk meg szerintem, vagy ti mivel szeretnétek kezdeni, melyikkel? Mert van még egy panna cottánk is.
Rita: Há, a pisztáciánál nincs jobb szerintem.
Palkó: Én a panna cotta adagomat fölajánlom nektek, ha elcseréljük a pisztáciára, de úgy látom, hogy ebből nem lesz semmi.
Rita: Már traderkedik is, figyeld!
Palkó: Én simán. Bármit eladok.
Andris: Úristen! Ez a legjobb kaja az összes közül szerintem.
Nektek mi az a dolog, ami így az életetekben így le tudtok róla mondani, és ez hozzásegít a megtakarításokhoz? Vagy volt-e olyan dolog, ami mondjuk sokáig egy szokás volt, és arról mondtatok le, hogy félre tudjatok rakni?
Rita: Én a kiadásfigyelőre függtem rá, ha már így ti mondtátok, hogy gyakran megnézitek a megtakarításokat. Úgyhogy egy időben nagyon sokszor megnéztem, hogy mire mennyit költök, és akkor így elsőre így sokkoló volt. Megnéztem az egyes kategóriákat, és ennek alapján azért módosítottam egy kicsit a fogyasztási szokásaimon, meg most is van bennem egy ilyen fura szokás, hogy így ha a hó végén azt látom, hogy mondjuk az egyik kategóriában túl sokat költöttem már, akkor még várok egy-két napot, hogy a következő hónap legyen, hogy már ne...
Andris: Igen, ez nagyon igaz.
Rita: Ennek igazándiból semmi értelme, mert ugyanúgy elköltöm, de az az érzet megvan, hogy hú, akkor most nem költöttem a saját limitjeimet.
Andris: Igen, meg ez egy tiszta lap.
Rita: Ezt te is csinálod?
Andris: Igen, abszolút, persze.
Rita: Azt hittem, én egyedül vagyok ezzel.
Andris: Nem, mert nekem is nagyon rossz érzés, amikor van egy ilyen kiugró, és akkor még a kiugrók között próbálok így a fizetések között nézni, hogy de van, amit biztos rosszul sorolt ide, vagy nem tudom.
Rita: De át tudod sorolni egyébként, át tudod kategorizálni.
Andris: Ja, igen, igen, tudom, csak hogy még mindig megnézem, hogyha valami nagyon magas, hogy ez ennyi nem lehet, hogy biztos van benne valami, de általában nincs.
Palkó: Szóval akkor csaltok.
Rita: Optikai tuning!
Palkó: Ja, értem, értem. Én megmondom őszintén, az applikációkban nem szoktam figyelni. Én hó végén az ilyen kimutatásokat szoktam nézni, amikor jön például a kivonat, meg ilyenek, és nekem az szokott a gyanús lenni, én mindig hagyok egy fix összeget a számlán, amit nagyjából kb. elköltök a hónapban, és amikor hó végén mondjuk gyanúsan sok az összeg, akkor gáz, de gondolkodni, hogy mit nem fizettem be, mit nem vettem meg, vagy valamit tuti, elfelejtettem. És akkor kezdem átnézni, hogy kiküldik a számlákat, meg ennek, hogy most ez be van fizetve? És hol lehet az a pénz, amit most nem költöttem el? És mi az, amit nem vettem meg?
Andris: Nekem amúgy ilyen volt, ami mondjuk egy ilyen lemondás, hogy nagyon sok pénz össze tud jönni abból, hogy én soha nem otthon kávézom, hanem mindig máshol a városban. És most nagyon próbálok rászokni arra, hogy legalább mondjuk minden másnap, vagy egy héten mondjuk csak háromszor kávézzak így nem otthon, merthogy ezek a speciality kávék amúgy nagyon jók, viszont az a hátrányunk, hogy amúgy, meg hogy annyira könnyű csak beugrani egy kávézóba, ott elkészítik neked, és nagyon finom, és tudod, hogy a megszokottat kapod, úgyhogy most próbálok otthonra állni, hogy valahogy én is nagyon finom kávét készítsek, és azt a pénzt inkább spóroljam meg, mert hogyha felszorzom, mert mindig csak egy kis összegnek tűnt. Na, ez pont ez a kis összegű megtakarítás, hogy mindig csak egy kis összegnek tűnik, hogy jó, most megengedem magamnak azt a kávét, de hogyha ezt felszorzom harminccal, ami egy hónap, az egy nagyon nagy összeg általában. Úgyhogy igen, ez az otthoni kávézás, amire én nagyon szeretnék rászokni.
Rita: Mindig azt szoktam mondani igazándiból, hogy a megtakarítás az valami költésről való lemondás, úgyhogy ha ezt meg tudjuk lépni, akkor már jó úton vagyunk.
Palkó: Lemondás vagy optimalizálás? Még jobb!
Andris: Na jó, hát ez lett volna a mai OTP Mukbank rész. Nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartottatok, és köszönöm Rita a life hackeket spórolás témában, meg megtakarítás témában, hogyha már így a két fogalmat tisztáztuk, és megpróbálom ezeket én is a mindennapjaimban hasznosítani, és remélem, hogy ebben én is lehetek jobb, mint amilyen jelenleg vagyok, de nem, tényleg nagyon törekszem arra, hogy már így jobb legyek benne. És tényleg nagyon köszönöm szépen, hogy itt voltatok, kóstolgattunk, beszélgettünk, és nektek pedig nagyon szépen köszönöm, hogy megnéztétek ezt a videót és találkozunk egy következő OTP Mukbankban hamarosan. Sziasztok!
Animáció elkezdődik, OTP MUKBANK felirat jelenik meg.
* OTP Bank Öngondoskodási Index kutatás 2022. Adatfelvétel: 2022. szeptember 18-28. Alapsokaság: Bankszámlával rendelkező 18-70 évesek. A kutatás országos reprezentatív, 1500 fő személyes megkérdezésével készült.
Disclaimer: A tájékoztatás nem teljes körű, ezért további részletekről, kérjük, tájékozódj az OTP Bank fiókjaiban és honlapján (www.otpbank.hu) közzétett üzletszabályzatokból és hirdetményekből.





